Paradoxonnak tűnhet, hogy egy nemzetek feletti egyháznak – mint amilyen a római katolikus egyház is – nemzeti megtartó ereje van. Sőt, mint évről évre bebizonyosodik minden pünkösdszombati zarándoklat alkalmával, Csíksomlyó nemzeti kegyhely jelleget öltött. Fr. Urbán Erik, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója, az idei fogadalmi zarándoklat ünnepi szónoka a búcsú előtt a Csíksomlyó Magazinnak adott interjút, amelyben a nemzeti kegyhely fogalom egyik lehetséges meghatározását adta. A remek szónoknak bizonyult egyházi tisztségviselő definíciója szerint „A kegyhelyek minden esetben a találkozások szent helyei, ilyen Csíksomlyó is”. Tehát „Az a hely, ahol találkozhatunk Istennel, egymással és önmagunkkal.” A ferences főatya szerint „Egy kegyhelyet bárki bármilyen nemzetből a magáénak érezhet, azonban szorosabb értelemben a ’nemzeti szentélyek’ mindig egy nép, egy nemzet életét alakítják, formálják”. Megítélése szerint „A kegyhely arculatát meghatározza az adott nép társadalmi élete és a nemzeti érzéssel párosuló zarándoklatai, amelyeket átfon az egyház iránti hűség és szeretet”. Ugyanakkor felhívja a figyelmet: „nem szabad szem elől téveszteni, hogy a kegyhelyeknek, köztük Csíksomlyónak is, meg kell maradniuk annak, aminek őseink is megálmodták, hiszen elsődleges szerepük nem más, minthogy lelki klinikák legyenek a társadalomban, valamint a hit bölcsői és dajkálói”. Hangsúlyozta, hogy a somlyói zarándoklat mindenkori üzenete a kor embere felé: „tartson ki hitében és erényeiben”. Véleménye szerint „Amennyiben ezt a célját figyelmen kívül hagyjuk, a kegyhely nem fogja tudni betölteni egyház-, társadalom- és nemzetformáló szerepét.”

A ferences elöljáró szerint felszabadult, tisztán látó emberek kellenek, akik összefüggéseket látnak, szeretnek, és az emberiség javát keresik. Mint mondta, „Fontos, hogy reális képünk legyen a múltunkról, népünk jelenéről, identitásáról és értékeiről. Fontos, hogy tisztán lássuk, akikké lettünk, és azt, hogy kik vagyunk, mivé váltunk a keresztény hitnek és kultúrának köszönhetően, ami nem csak hagyomány, amelyet őrizni kell, hanem élet, amelyben megnyilatkozhat az egymás felé nyitó szeretet.” Urbán Erik kiemelte a közösen megélt hit, a csíksomlyói Segítő Szűz Máriába vetett bizalom közösségformáló erejét, s hangsúlyozta: „Merjünk közösséggé formálódni, mert egységben az erő!” Véleménye szerint „Ha van egyéni zarándoklat, akkor van közösségi is, ha van egyéni megtisztulás, akkor a sok egyén tisztulásával tisztul maga az egyház, a társadalom, a nemzet.”

A ferences szerzetes kitért arra is, hogy a csoda és a történelmi esemény vonzza a csíksomlyói szentélybe a zarándokokat. „Csíksomlyónak ugyanannak kell lennie ma is, mint aminek őseink megfogadták: hálaadásnak, hogy őseink hitében megmaradtunk, és segítségkérésnek az eljövendőkre, mert amit hittel kérünk, és amennyiben kérésünk üdvösségünket szolgálja, Mária közbenjárására teljesedik, nem várt, megrendítő módon meghallgatásra talál” – hangsúlyozta az egyházi elöljáró, megjegyezve, hogy vannak nem ennyire látványos és kézzelfogható csodák is, „a jó Isten bennünket használ fel arra, hogy egymásnak ’csodatevői’, segítői legyünk”.

A nemzet egysége megélésének élményét hangsúlyozta a búcsút követően Novák Katalin magyar köztársasági elnök is: „Aki nem volt még itt…, az talán nem is tudja megérteni azt, hogy mennyire felemelő érzés megélni a nemzet összetartozását”. Utalt a búcsús szentmisén elhangzott ünnepi szónoklatra is, miszerint „egy édesanya akkor boldog, ha együtt van a család”. „Igaz ez egy államfőre is: egy államfő boldog, hogyha együtt van a nemzet, és én ezt a nemzeti egységet éltem meg ma” – hangsúlyozta a magyar közméltóság, aki szerint „Jó volt az Úristent együtt imádni”. Az ő állításai is alátámasztják a korábban idézett interjúban elhangzottakat, miszerint „Csíksomlyó a találkozások helye: találkozás az élő Istennel, találkozás hittestvére(i)mmel és önmagammal”, illetve hogy „Egy kegyhely mindig a hitnek a bölcsője és dajkálója, a kultúra őrzője és a nemzeti tudat meghatározója”. „Csíksomlyó betölti mindezt a hármas küldetést” – hangsúlyozta a ferences elöljáró, mintegy kulcsot adva a katolikus egyház egyetemes jellege és nemzeti megtartó ereje közötti paradoxon feloldásához.