Azt már hallották a rádióhallgatók, hogy Ludovic Orban liberális pártelnök, a parlament alsóházának elnöke részt vett Csíkszeredában az általa vezetett politikai alakulat megyei szervezete tisztújító közgyűlésén. Az eseményről az állami hírügynökség, az Agerpres számolt be. Idézem a hírt: „Hargita megye fejlődési potenciáljának kiaknázásával a régió etnikai összetétele is jelentősen módosulhat – jelentette ki vasárnap Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke.”
A beszámoló szerint „A politikus a PNL Hargita megyei tisztújító küldöttgyűlésén nyilatkozott erről. Szerinte a régiót ’nagyjából’ elkerülik a befektetők, mert a helyi önkormányzatok vezetői közül néhányan ’nem is igazán érdekeltek’ a beruházásokban.” Orbán azt is elmondta „Ismert, hogy az RMDSZ (…) az egyetlen politikai képviselőjük (mármint a magyar közösségé – jegyezte meg a hírszerkesztő), és hajlamos egy fajta egyeduralomra. Könnyebben megőrzi a választóit, ha függenek tőle”. Orbán megoldást is kínált: „Hargita megye összes problémáira, a román közösség gondjait is beleértve, ’nagy részben’ az infrastruktúrafejlesztésen alapuló gazdasági fejlődés jelenti a megoldást.” Példaként pedig a Marosvásárhely–Jászvásár autópálya megépítésének szükségességét hangsúlyozta, mondván, hogy ez a kormány egyik legfontosabb beruházása. „Ha ez a projekt megvalósul, akkor szerinte Hargita megye sokkal vonzóbbá válik a befektetők számára” – olvasható az Agerpres hírében. Ígéretekben sem fukarkodott a politikus: „A továbbiakban is azon leszek, hogy a helyszínt kereső beruházásokat Hargita megyébe lehessen irányítani”. Ugyanakkor vízióját is felvázolta, ugyanis szerinte a megye „fejlődési potenciáljának kiaknázásával még az etnikai összetétele is jelentősen változhat”. Ezt a tézisét bővebben ki is fejtette: „A befektetők megjelenésével, a termelési kapacitások beindulásával munkaerőre lesz szükség. Ha komoly gazdasági fejlődés indul be (…), akkor természetes, hogy az emberek ide jönnek munkát keresni. (…) Arra gondoltam: miért nem helyezzük át valamelyik ügynökség vagy hatóság székhelyét Csíkszeredába?” – fogalmazott a PNL elnöke.
Az Agerpres híre az elhangzottak körülményeire is kitér: „Ezekben a napokban tisztújítás zajlik a PNL megyei szervezeteinél. A párt szeptemberben kongresszust tart, amelyen Ludovic Orban újra megpályázza az elnöki tisztséget. Ellenjelöltje Florin Cîţu kormányfő lesz.”
A hír alá írt kommentözönből most nem idézek, tény, hogy sokan nem örvendtek a házelnöki megállapításoknak, s nemtetszésüknek hangot is adtak… a maguk módján.
Akarva-akaratlanul két nagyon fontos dologra tapintott rá a politikus: Hargita megye – s általában a Székelyföld – gazdasága fejletlen, a térséget elkerülték a nagyobb állami infrastruktúra-fejlesztési beruházások, de távol maradtak a magánbefektetések is. Ez utóbbiak távolmaradása azonban szorosan összefügg az infrastruktúra – főleg a korszerű közlekedési infrastruktúra – hiányával, hiszen miért is döcögne órákig zsúfolt és keskeny utakon egy befektető az ország szívébe, ha a határ mentén vagy a könnyen elérhető nagyvárosokban jobban megtalálja számításait. De az is a nagyobb volumenű magánbefektetések távolmaradását magyarázza, hogy a tőke nem szereti a konfliktusokat, márpedig a térség nem mentes az etnikai jellegű diskurzustól, amely időnként a nyelvi jogok érvényesítése, a szimbólumhasználat, az oktatás terén fellángol. De még a sport sem mentes a pályán kívüli konfliktusoktól, ezt igazolják az elmúlt napok történései.
Az RMDSZ, a térség politikusai is megszólaltak, természetesen az ügyben, a térség elmaradottságát a mindenkori hatalom számlájára írva, s felrótták magának Ludovic Orbannak is, hogy országlása alatt mit nem tett meg a gazdasági hátrány felszámolása érdekében.
A térség etnikai arányainak megváltozása egyrészt természetes folyamat, ha arra gondolunk, hogy bizonyos kistérségekben a cigányok vannak többségben, máshonnan a magyar fiatalok vándorolnak ki tömegesen, de az is hozzájárul a jelenséghez, hogy a versenyszféra hiánya a közszféra arányának növekedésével jár, ebben meg – ha hiszünk Ludovic Orbannak és elfogadjuk okfejtését – a román etnikumúak vannak túlsúlyban.
Szomorú, hogy harmincegynéhány évvel a rendszerváltás után még mindig téma a román politikában az etnikai arányok kérdése.