Vélemény

Úgy június vége lehetett, amikor a magyarországi kormánypárti média elkezdte pocskondiázni valamennyi csatornáján – és nem kevés van belőlük – az  Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottságát, közismert betűszóval a LIBE-t. Azért szedték le a keresztvizet a testületben dolgozó képviselőkről, mert képesek voltak elfogadni, és ennek megfelelően nagy szavazatkülönbséggel pozitívan véleményezni, azt a Sargentini-jelentést, amelyet azóta plenáris ülésen is megszavaztak,  Budapesten pedig szitokszóvá vál,t és az elkövetkező hetekben-hónapokban  is kemény és kiméletlen harcot hirdettek ellene. (tovább…)

Politikusok és különböző véleményformálók nem győzik levonni a Román Ortodox Egyházhoz (Biserica Ortodoxa Romana – BOR) közel álló „civil szervezet” kezdeményezésére megtartott népszavazás kudarcának tanulságait. A magyarországi „konzultációkat” idézően ostoba, bár tétjében azokat fölülmúló akciót mondhatni megrázó érdektelenség kísérte – és ha már az összehasonlítást merészeltük megkockáztatni, tegyük hozzá gyorsan, hogy Magyarországon ez a kérdés messzemenően lerendezett: (tovább…)

70 éves a bukaresti Zsidó Színház – és egy nemzetközi fesztivállal ünnepli születésnapját, a TESFEST-tel, amelyik megérte immár a harmadik kiadását. Amit szintén ünnepelni kell – hiszen egy jiddis nyelven zajló színházi találkozó Romániában, ahol immár alig vannak zsidók, és jiddis nyelven beszélők még annál is kevesebben találhatók itt, mégis, mint láthattuk, szép közönsége van az előadásoknak.

Mivel magyarázható ez? Mindenekelőtt azzal, hogy a jiddis színházi fesztivál előadásain valóságos értékek csillannak meg a szemünk előtt. (tovább…)

Amilyen bizarr és perverz ötlet volt egy érthetetlen kérdésbe sűrített, nem létező probléma, eldöntésére népszavazást kiírni, éppen olyan bizarr és perverzek azok a felelőtlen kijelentések, melyek az utólagos fellelősség előli menekülést szándékoznak szolgálni. A politikai és erkölcsi felelőtlenség, a nyilvánosság elöli bujkálástól, a sunyítástól (ezt a hőstettet éppen a fő szóvívő, Liviu Dragnea, és miniszterelnöke Viorica Dancila, gyakorolja, lassan 2 napja), a kudarc elkenésétől, egészen a “popor” leváltásának pajzán ötletén át, azon való felháborodásig tart, hogy egyáltalán, felelősöket merészeljünk keresni.  (tovább…)

Az élet legfontosabb eszköze a fennmaradásra a sokféleség. Az evolúció éppen azért volt – a szó szoros értelmében – kénytelen növény és állatfajok, vírusok és baktériumok hatalmas változatosságát kialakítani, hogy az élet folytonosságát biztosíthassa, azaz hogy az élővilág bármely földi körülmények közt reprodukálhassa önmagát, hogy a legkülönfélébb és a legváratlanabb katasztrófákat is képes legyen túlélni.

(tovább…)

Rég, fájdalmasan rég nem jártam Budapesten, csak most nyugodtam bele, hogy nem maradhatok el tőle mindaddig, amíg a rossz – amivel, úgy látszik, együtt kell élni, mint egy krónikus betegséggel – el nem múlik. (Bár abban biztos vagyok, hogy megérem az elmúlását, ha a társadalom teljes kigyógyulását belőle nem is.)

És ha Budapest, akkor első a Duna, és elmaradhatatlan az „én négyszögem” rituális besétálása: Blaha Lujza tér – Oktogon (Nyugati pu.) – (tovább…)

Kedves hallgatóim, néhány órával ezelőtt szokatlan színhelyen írtam meg mai jegyzetemet. Előttem könyvek, mögöttem könyvek, a terem pedig nem más, mint Nagyváradi Szigligeti Színház stúdióterme, a Fehér Terem, ahogyan a házigazdák mondják, mert létezik az épületben egy Fekete Terem is, ahol a kevesebb nézőt igénylő előadásokat játszák. Az épület maga pedig nem más mint az egykori patinás nagyváradi nyomda, Ady Endre egykori kávéházának a szomszédságában, ahol már a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján nyomtattak hírlapokat és folyóiratokat, (tovább…)

Évjáratunkból Csiki László ment el először, tíz évvel ezelőtt,  2008. október 2-án, három nappal hatvannegyedik életévének betöltése előtt. (Az Idősek Világnapjának másnapján…) Idén április 9-én itthagyott Horváth Andor is. Ők ketten voltak a legjobb velem egykorú, „44-es” barátaim a bukaresti sajtóházban, testvérszerkesztőségeinkben.

Csiki később, egy évvel utánunk került fel a román fővárosba. Jó kis társaság, szigetpár volt az a csakhamar legfontosabbá váló két romániai magyar kulturális intézmény, (tovább…)

Mint értesültünk róla: Dálnoky Réka nyerte a centenáriumi drámapályázatot, amelyet a román—magyar viszony színházi feldolgozása – pontosabban: megemésztése – céljából hirdettek meg Kolozsváron. 14 darab érkezett a pályázatra – tehát több írót is foglalkoztat ez a kérdés. Most már az lenne a jó, ha vevő is akadna – színház és néző – ezekre a darabokra.

A nyertes – Dálnoky Réka – a normalitás jegyében dolgozta fel a témát. Ami ez esetben azt jelenti, – mint Hegedüs Csilla mondja, (tovább…)

Romeo él, és Júlia is – kábé erre figyelmeztet Jurij Kordonszkij előadása Bukarestben, a Nemzeti Színházban. Vagyis a shakespeare-i történet nem egy szép reneszánszkori mese, hanem az élet maga – cinikus kegyetlenségével, durvaságaival, zajos és zajtalan vívódásaival; szertelen rajongás és jól kiszámított csalás; menekülés, örökös futkosás és erőszak – mindenhol és minden szinten. Pótcselekvések tömkelege… Már Eminescu megállapította a Shakespeare-rel kapcsolatos töprengései során, hogy a nagy angol költő „olyan, mint az Úristen: (tovább…)

Tapasztalatom szerint manapság, enyhén szólva ritkán, ha egyáltalán valaha is, foglalkozunk morális kérdésekkel, hiszen azok filozófiai, általános kérdések, és ma a világ, hogy úgy mondjam, absztrakt pragmatikus. Nagyobb becsben van a politikai haszonelvűség – legtöbbszőr álságos – hangoztatása, mint az életünket, beszélünk róla vagy sem, végső soron meghatározó erkölcsi elvekről és a vele járó felelősségről való beszéd. (tovább…)

A zsákutca, melyben “győztesként masíroz” a Fidesz itteni fő-fő fiókpártja (a másik kettő alig él, bár az MPP nevét vívő éppen életjelt ad magáról, amikor Bíró Zsoltot elzavarják és minden bizonnyal valamiféle ellenzéki, vagy mondjuk, dacos pozíciót fog fölvenni a fő fiókpárthoz képest), éppen körkörössé alakul, azaz olyan csapdává, mely hermetikusan zárja körbe a rommagyar politizálást: nincs se előre, sem hátra. A rommagyar politizálás, először az elmúlt huszonnyolc esztendőben, mind elvi, mind pedig gyakorlati szempontból végzetesen ROSSZUL (tovább…)