A szerb felmenőkkel rendelkező Francois Normandiában tanítja énekelni a fiatalokat. A budapesti Dóra Lipcsében tanul és képes megbírkózni még az ugyancsak nagyméretű, középkori fúvós hangszerekkel is. Koppány székelyföldi, de Rómában szerezte a zenei jártasságát. A magyarországi Zsombor Amszterdamban, Anna pedig Lipcsében gyakorol naponta jónéhány órát csembalón illetve viola da gambán. David, a virtuóz hegedűs kanadai, Bill pedig Skóciában szólaltatja meg az ott meglehetősen szokatlan hárfát. Viviana Bukarestben hegedül, Bettina rendszerint Drezdában brácsázik, Szilárd Marosvásárhelyen, Liviu pedig Ploieşti-en fújja a kürtöt. Nem folytatom. Ezeket a neveket is csupán azért soroltam fel, hogy a bukaresti rádió hallgatói is egy kis ízelítőt kapjanak abból, hogy a vasárnap záruló Csíkszeredai Régizene Fesztiválon milyen távolságokról hozza össze a fiatalokat és kevésbé fiatalokat ez a műfaj.
Nekünk, médiamunkásoknak pedig az a szerencse jutott és jut még vasárnapig osztályrészül, hogy minden reggel kilenc órakor részt vehetünk azokon a sajtótájékoztatókon, amelyeket a városba érkezett együttesek tartanak és a fellépéseken túl így sok más tekintetben is be tudunk pillantani a régizene világába. Például: hol oktatnak egyetemi szinten régizenét? Elárulom: Kelet-Európában úgymond hivatalos intézményekben nem. Honnan szerzik a kottákat? Egyáltalán nem könnyű feladat, de segít a világháló. Régi vagy újonnan készített hangszereken játszanak? Igen, bármennyire is furcsa, de manapság is készítenek régi hangszereket, akár olyan egyedi darabokat is, amelyek a laikus szemében kimondottan archaikusnak tűnnek.
Hogyan lehet csak úgy utazgatni és hódolni a szenvedélynek? Nagyon sok egyesület, alapítvány, sőt olykor regionális vagy kormánytámogatás áll a régizenészek mögött és mindez abból a meggyőződésből fakad, hogy a régi korok zenéje az emberi kultúrának olyan összetevője, amelyet föltétlenül meg kell őrizni a jövőnek is. És 2017 a maga évfordulóival szinte kinálja a régizenészeknek az értékátadó és értékteremtő lehetőségeket. Ugyanis ötszáz éve vette kezdetét az a reformáció, amelynek nem csupán az indulását, áttörését, hanem jelenlegi széttagozódását és neoprotestáns vonulatait is végig kiséri a zene. Négyszáz éve született Monteverdi és kétszázötven éve hunyt el Telemann, mindketten a zenetörténelem óriásai.
Vagy ha időben nem is, de térben hozzánk jóval közelebb meg lehet emlékezni a polihisztor ferences szerzetes és korabeli énekeskönyv összeállító, Kájoni János halálának háromszázharmincadik évfordulójáról. És ha mindez nem elég, akkor még ott vannak azok a mesterkurzusok, amelyeknek a szintén évfordulószámba menő, tizedik Régizenei Nyári Egyetem biztosítja a mindennapos keretét a maga kiváló, számos országból érkezett előadóival és lelkes, tanulni vágyó-akaró fiatal hallgatóival.
A fesztiválnak létezik egy grafikailag nagyon szép, három nyelvű műsorfüzete, amelynek a hátlapján ott szerénykedik egy négy betűvel övezett grafikai jel. Effe címke ? ez a neve, és voltaképpen nem más, mint az Európa a fesztiválokért, a fesztiválok Európáért jelmondat rövidítése. Ezt pedig csak a kiváló, nemzetközileg elismert rendezvények kaphatják meg. És a vasárnap záruló Csíkszeredai Régizene Fesztivál a maga közel négy évtizedes múltjával ilyen. Jelzi, hogy a szellemi értékek tekintetében is a nyitott világ, a nyitott társadalom pótolhatatlan.