Vélemény

Közeledik a világvége! – mondhatnák a nagyokosok. Azok, akik jósolgatásra szakosodtak. Csupán az a baj, hogy nehéz őket megcáfolni. A torontói jegyzőkönyveket lapozgatva Serge Monast brit író és szocialista gondolkodó 15 pontba foglalta a világvégéhez vezető út sajátosságait.

Nemcsak a helyi közösséget, hanem az országos, sőt a Kárpát-medencei magyar közvéleményt is megmozgatta a csíksomlyói Somlyó utca 33. szám alatti nyomortelepet ért tűzeset: még égtek a lángok, amikor máris a károsultak megsegítésére siettek, ruhaneműt, takarót, ételt, meleg teát, matracot gyűjtöttek nagy mennyiségben a hirtelen földönfutóvá lett, amúgyis nincstelen embereknek.

Tamás Gáspár Miklós karácsonykor érdekes interjút adott az Azonnali néven ismert számítógépes lapnak. Abban olvastuk ezt. Az interjú címe: A Tőke közérthetőbb, mint az én cikkeim? Ne vicceljünk már! A beszélgetés a „véleményvezér interjú-sorozatban” jelent meg.

Amint az közismert: a WikiLeaks-kiszivárogtatások értelmi szerzőjét és vezéralakját Julian Assanget egy svéd bíróság – a tényleges kockázat pontos ismertében – szexuális erőszakra hivatkozva letartóztatta és elítélte, s bár Svédország a később ejtette a vádakat, az ellene kiadott Amerikában kiadott nemzetközi elfogatási parancs továbbra is érvényben maradt.

Gyakorta hozakodom elő az alábbi gondolatmenettel: Ha az állampolgárság alapvető feltétele, hogy a befogadottnak – kötelező módon – el kell sajátítania a befogadó állam nyelvét és kultúráját, de az állam semmiféle garanciát nem nyújt arra, hogy a jövevények (ha közösséggé szerveződhetnek) megőrizhessék saját nyelvüket és kultúrájukat is, nyilvánvalóan megkülönbözteti a „befogadottakat” az állam őshonos állampolgáraitól, akiknek mindehhez jogaik vannak. Nem is akármilyenek.

Sajnos, a romák helyzete, vagy ahogyan jobban értjük, a cigánykérdés, mifelénk mindig akkor kerül leginkább előtérbe, amikor valami történik. Nincsen ez másképpen a csíksomlyói tűzvésszel sem.

Románia 2004-ben lépett be az Észak-Atlanti Szövetségbe és néhány esztendőre rá a tagállamok hadseregeinek adott csapatrészei nagyarányú és többnapos hadgyakorlatot tartottak a Hargita környékén.

A Twitter és a Facebook meghatározatlan időre felfüggesztette Donald Trump regnáló elnök hozzáférését a két közösségi oldalhoz. Felvetődik néhány kérdés: cenzúra-e ez, vagy sem? A demokrácia bástyáinak, avagy politikai nehéztüzérségnek kell-e tekintenünk a két közösségi oldalt? Ki cenzúrázza a cenzorokat? Átvehetik-e a közösségi oldalak az állam demokratikus intézményeinek a szerepét?

Jubilálunk. Tíz éves a Minority SafePack. Erre fel épp most visszadobták. Már megint.
Bár Jourová asszony (már megint ő) elmondta, hogy mindettől függetlenül „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a védelme az Unió egyik alapvető értéke”, de magasabb szintű brüsszeli politikus nem fárasztotta a közvéleményt azzal, hogy magyarázatot fűzzön több mint egymillió ember kérésének az elutasításához.

Az Európai Unió szinte mindig „érdektelenséget tettet”, amikor nemzeti kisebbségekről van szó. „Húzza az időt. Kerüli a konfliktust.” És ez lenne az EU dolga? Szerény véleményünk szerint a sunyiságnak is van határa. Jó lenne odafigyelni erre…

Az elmúlt napok beszédtémáját Csíkban – s értem ez alatt nemcsak Csíkszereda városát, hanem a vonzáskörébe tartozó településeket is – a múlt csütörtökön bekövetkezett tűzvész képezte.