Az elmúlt napok beszédtémáját Csíkban – s értem ez alatt nemcsak Csíkszereda városát, hanem a vonzáskörébe tartozó településeket is – a múlt csütörtökön bekövetkezett tűzvész képezte. A tények ismertek, a hír bejárta az országos sajtót, sőt, még a magyarországi média ingerküszöbét is elérte: csütörtök este mintegy húsz lakóépület égett le a Csíkszeredához tartozó Csíksomlyó nyomornegyedében. A tűz villámgyorsan terjedt a fából készült, sűrűn álló épületeken, a helyszínre érkezett több mint hetven hivatásos és önkéntes tűzoltó órákig küzdött a lángok megfékezésével, eloltásával. Dolgukat nehezítette a vízhiány: a telepen nem lévén tűzoltócsap, a szerkocsikat a Somlyó patakából próbálták újratölteni, az alacsony vízállás miatt azonban ez nehéz feladatnak bizonyult.
A tüzet egy túlhevült kürtőcső okozta. Szerencsére emberi áldozatot nem követelt.
A vész mérlege 20 leégett lakóépület és több száz otthon nélkül maradt személy. Volt, aki rokonoknál húzódott meg, másokat, mintegy 252 hajléktalanul maradt személyt – köztük 141 gyermeket – a csíkszeredai sportcsarnokban, az Erőss Zsolt nevét viselő arénában szállásolták el, a vész helyéről buszokkal szállították a károsultakat ideiglenes szálláshelyükre.
A helyszíni beszámolók szerint a tűz rohamosan terjedt együk faépületről a másikra, a hatalmas lángtenger még a szomszédos falvakban, így Csíkpálfalván, vagy a kissé távolabbi Csíkszentléleken is látszott.
A vész híre hamar bejárta a környéket, s az esetről tudomást szerezve négy környező település önkéntes tűzoltói siettek a hivatásos tűzoltók segítségére, a hatóságok villámgyorsan megszervezték a károsultak szállítását és elszállásolását, és számtalan önkéntes – civilek és civil szervezetek – sietett a bajba jutottak segítségére. Így nagyon rövid idő alatt matrac, paplan, pokróc került a sportcsarnok padlójára, volt, aki meleg ruhát, cipőt hozott, nagy mennyiségben fogyott a meleg tea, s a sok kicsinek még pelenka is került.
A hatóságok hamarosan megszervezték az elszállásoltak körében a koronavírus-tesztelést is, hogy elejét vegyék a járvány terjedésének, egy esetleges gócpont kialakulásának, s civilek, vállalkozások gondoskodtak a károsultak napi háromszori étkeztetéséről is.
Megindító volt tapasztalni a csütörtök esti tűzvész után kialakult szolidaritást. Bár nem volt feszültségmentes a somlyói nyomortelepen lakó roma közösség és a szomszédság közötti viszony, a baj feledtette a sérelmeket, felülkerekedett a segítőszándék.
A csütörtöki somlyói történések két fontos dologra figyelmeztetnek: egyrészt arra, hogy hatalmas gondokkal küzdenek az e telepeken lakó, egyre növekvő létszámú roma közösségek tagjai, társadalmi leszakadásuk fokozódik, s a hatóságok nagyrészt tehetetlenek e gondokkal szemben. Holott e gondokra sürgős megoldást kell találni.
A másik dolog, amire a tűzeset figyelmeztet: a nagymértékű emberi szolidaritásra építeni lehet, ha erre alapozzák a különböző felzárkóztatási programokat, talán – hosszú, következetes és kitartó munka árán – sikerül enyhíteni a fellelhető problémákat. Talán sikerül egyensúlyt teremteni a szociális biztonság, a tulajdonjog, a törvény előtti jogegyenlőség és az azonos kötelezettségek teljesítése terén.
A megoldás pedig valamennyi érdekelt közösség érdekeinek közös nevezője kell legyen. A csütörtöki somlyói tűzeset meghatározza a beszédtémát a térségben, kiváltó okai azonban hosszú időre tematizálják majd a közbeszédet.