Érdekes interjút olvashattunk a napokban. Makkay József faggatta Benyhe István diplomatát a baszkok és a katalánok önrendelkezéséről, a tartományi autonómiáról Spanyolországban. Benyhe István hosszú időt töltött Spanyolországban, követségi alkalmazottként. Ezért jól ismeri ezt a kérdést. Megtudhattuk tőle, hogy Spanyolországban a tartományok – és nemcsak Baszkföld vagy Katalónia, hanem a csupán spanyolok által lakott tartományok is – területi autonómiát élveznek. És emiatt nem panaszkodnak. Ettől még nem esik szét, sőt legfeljebb erősödik Spanyolország. Abban az értelemben legalább is, hogy állampolgárai otthon érzik magukat. Ha pedig ez nem elég, ha többet akarnak, akkor Brüsszelre nem számíthatnak. Az Európai Unió szinte mindig „érdektelenséget tettet”, amikor nemzeti kisebbségekről van szó. „Húzza az időt. Kerüli a konfliktust.” És ez lenne az EU dolga? Szerény véleményünk szerint a sunyiságnak is van határa. Jó lenne odafigyelni erre…
Mert miközben a toleranciával büszkélkedünk, a liberális beállítottságúak kiröhögik a hitvallást. Nyugat-Európában templomokat bontanak le, könyvtárrá vagy diszkóvá alakítják át azokat, megjelennek a muszlimok és mecsetté változtatják a kiüresedett templomokat. XVI. Benedek pápa korunk diktatúrájának nevezi a toleranciát. Aminek egyik eredménye az, hogy „a muszlim világ láthatóan megveti a gyenge Európát. Egy szellemi—fizikai vákuumot érzékel, ezért megszállására készül.” Recep Erdogan török politikus szavait idéztük. Ő csak tudja, mit mond. Hajdan, az 1500-as években Törökország maga is rátámadt a gyenge, megosztott Európára – és megpróbálta megszállni, illetve meghódítani azt.
Románia pedig hűségesen utánozza az Európai Unió magatartását. Miután gyakorlatilag lehetetlenné tette a kulturális szektor működését – a járványra hivatkozva szép hazánkban bezárták a mozikat, a színházakat, a könyvtárakat, sőt még az iskolákat is -, ezek után elnöki kitüntetésre jelölték Alexander Nanau filmrendezőt, a Colectiv-beli tragédiáról készült dokumentumfilm alkotóját, akinek január 15-én, a Román Kultúra Napján kellene átvennie ez a kitüntetést. Alexander Nanau felháborodva nyilatkozta: „nem tud annál cinikusabb dolgot elképzelni, mint üres díjakkal elismerni a kultúra érdemeit, miközben a teljes romániai kulturális szektor soha nem látott válságban van.” Véleménye szerint „Romániában a filmipar és az érte felelős intézmények a klinikai halál állapotában vannak.” Ezt pedig – tennénk hozzá – nem lehet eltussolni egy kitüntetéssel. Egészen másra lenne szükség. Nem kétséges. Elég volt már az olcsó megoldásokból.