Székely Ervin

Ma egy jó könyvet ajánlok kedves hallgatóimnak. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem. A szerzőt elsősorban költőként ismerhette meg a nagyközönség, ez az első regénye.

Most, hogy aludtunk rá néhányat és elolvastuk a vonatkozó kommentárokat, elemzéseket, kissé letisztult a kép az RMDSZ kilépéséről a román kormányból.

„Serkenj fel kegyes nép, mosolyog az hajnal. / Aranyszál tollakkal repdes mint egy angyal” – a Nagyszalontai köszöntő első sorairól nekem mindig Dánielisz Endre tanár úr képe ugrik be, amint az osztályunknak lendületes gesztusokkal tanította be ezt a dalt, nem felejtve el hozzátenni, hogy városunk folklórkincsének micsoda értékéről van szó (bár én a szöveg sutaságán mélázva ebben igencsak kételkedtem).

Két nap múlva, június 10-én lesz apai nagyszüleim házasságkötésének száz éves évfordulója.

Miután az RMDSZ 1996-ban – fennállása óta először – belépett a kormányba, Teodor Meleşcanu, aki akkor éppen külügyminiszter volt egy magánbeszélgetésen a következőket mondta: „Tudjátok ti, hogy mit értetek el ezzel a döntéssel? Azt, hogy ezentúl Romániában ha egy kormány élvezni akarja a Nyugat támogatását, akkor titeket mindig be kell vennie a kabinetbe”.

Ha minden igaz, akkor két héten belül lemond a Nicolae Ciucă vezette kormány, majd az államfő – miután hazaérkezett a dél-amerikai pampákról és mielőtt elutazna az izraeli lankákra – kinevezi Marcel Ciolacu-t miniszterelnöknek, akinek programját és kormányát a koalíciós pártok rekordidő alatt megszavazzák a parlamentben, hogy gyermeknapra már új kormánya legyen az országnak.