Alakul a nagykoalíció. Két és fél hónapos kormányválság után célba érni látszik a már tavaly is a legstabilabbnak és legracionálisabbnak tűnő kormánykoalíció a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) között (az RMDSZ részvétele magától értetődő, említést sem érdemel).
Ilyenkor érdemes kissé szemügyre venni azt, hogy ki miért is vállalta a kormányzást, ebben a csöppet sem kedvező időszakban, amikor a világjárvány és az energiaárak elszabadulása közepette a kormányzati felelősséget vállaló pártok óhatatlanul erodálódnak.
Szigorúan választási szempontból a PSD döntése meglepőnek tűnhet, hiszen ellenzékben gyorsan növekedett a népszerűsége, miközben a csetlő-botló jobboldali koalíció pártjai mélyrepülésben vannak. Ugyanakkor a PSD számára is van vonzereje a kormányra lépésnek. Az egyik ezek közül az, hogy a baloldali párt most kitörhet a nemzetközi elszigeteltségből. A Dragnea vezette pártra Brüsszelben – alaptalanul – mint egy újabb Kaczyński- vagy Orbán-féle korrupt, populista alakulatra tekintettek, ezért igyekeztek idejekorán leszorítani a porondról. A PSD elnökének, Marcel Ciolacunak most esélye kínálkozik arra, hogy szalonképessé tegye a pártját az EU-ban. A második ok az lehet, hogy a baloldali párt ilyen módon megakadályozhatja a bírák és ügyészek büntetőügyeit kivizsgáló ügyosztály (SIIJ) megszüntetését. Ezzel a szocdemek megakadályozhatják a titkosszolgálatok és az igazságügyi szervek újbóli összefonódását (ezt nevezte korábban a sajtó „binomiális együtthatónak”). A PSD számára ez azért fontos, mert – amint arra Marius Oprea történész rámutatott – a titkosszolgák egy pillanatra sem mondtak le arról, hogy politikai szerepet játszanak és – enyhén szólva – nem a szociáldemokraták szekerét tolják. Harmadrészt Románia 29,2 milliárd eurót kap az Európai Helyreállítási Alapból, amelyiknek az első részlete már decemberben megérkezik. A PSD számára óriási előny, ha kormányzati pozícióból tudja befolyásolni ennek a hatalmas összegnek a felhasználását, hiszen ennek nyilván politikai hatásai is vannak. Nem mindegy, hogy hol és milyen beruházások épülnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a baloldali párt ott akar lenni az osztozkodásnál.
Ami a PNL szempontjait illeti, egyértelműnek tetszik, hogy a párt kényszerhelyzetben van. A Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR) nem újítható fel az együttműködése, egyrészt azért, mert a koalíció botrányos felbomlása után a PNL részéről a vereség beismerésével érne fel, ha visszaoldalogna azokhoz, akik megbuktatták őket. Másrészt Klaus Iohannis államfő most ugyanúgy „kiakadt” az USR-re, mint korábban a PSD-re és aligha menne bele egy új PNL-USR kormányba (ja, és persze RMDSZ). Ebben a helyzetben Cîţuék kénytelenek lesznek megegyezni a szocdemekkel, ha nem akarnak ellenzékbe vonulni, vagy beleszaladni a számukra hátrányos előrehozott választásokba. A nagykoalícióval viszont elszigetelnék az USR-t, amelyik mellesleg csak az liberálisok kárára tud szavazókat szerezni.
Az RMDSZ súlya az új koalícióban csökken (a PNL-nek és a PSD-nek a Szövetség nélkül is meglenne a többsége a parlamentben). A tárcák várható számának növekedésével a magyar párt befolyása csökkenni fog, sőt még az is elképzelhető, hogy elveszíti a stratégiai jelentőségű fejlesztési tárcát. Attól viszont az RMDSZ-nek már nem kell tartania, hogy az alternatív magyar szervezet, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) részéről támadások érik, amiért ismét „lepaktált a kommunistákkal”. Pontosabban elképzelhető ilyen retorika, de ennek már semmilyen súlya és következménye nincs. Amint hírlik az EMNP már csak papíron létezik, a párt mögül kihátrált a Fidesz.