A Bukaresti Rádió hallgatói még emlékezhetnek rá, hogy a közelmúltban egy román ortodox papról elmélkedtem, aki Athosz-hegyén vadászpuskával macskára lövöldözött, de egy békés munkást talált el, aki történetesen ugyancsak hazánkfia volt.
A bulvársajtóban még ki sem simúltak a botrány fodrai, amikor újabb hír rázta meg a szenzációra éhes nagyérdeműt. A Libertatea napilap internetes változata arról értesítette olvasóit, hogy az Athosz-hegy egyik kolostorának román szerzetese félholtra verte fehérorosz kollégáját, akit most könnyebb sérülésekkel a Polygyros-kórházban ápolnak. A görög sajtó szerint Isten hazai szolgája ököllel ütötte és megrúgdosta áldozatát. A sértett nem tett feljelentést – valószínűleg előbb oda kívánja tartani a másik orcáját is, de lehet, hogy kenyérrel szeretné visszadobni az őt ütlegelő szerzetest – ám az agresszor ellen hivatalból eljárás indult. A görög büntetőjog aftoforonak nevezi azt a gyorsított eljárást, amelynek során egy bűntett bekövetkeztét követő 24 órában két napig fogvatarthatják a gyanúsítottat, ameddig az arra kirendelt bíró rendelkezik további sorsáról. Nálunk ezt az előzetes letartóztatást megelőző fogvatartásnak mondanánk.
Arról nem szólnak a híradások, hogy mely teológiai kérdés kapcsán mentek ölre a szerzetesek, akik mint tudjuk – amikor épp nem macskákra vadásznak, vagy verekszenek – a Szentírás tanulmányozásával és elmélkedéssel töltik minden idejüket. Mindazonáltal megnyugtató, hogy az eset megszentelt környezetben történt. Ha ugyanis Nagyszalontán, az egykori piac melletti kocsmában verekedtek volna össze mondjuk anyagmozgatók és fuvarosok, akkor az eset szimplán garázdaságnak minősülne, de az ortodoxia védőbástyájában az ütlegelés mindjárt biblikus dimenziót kap. Joggal feltételezhetjük ugyanis, hogy hazánkfia az Athosz-hegyen nem tett mást mint gyakorlatba ültette Isten igéjét, úgy, ahogyan azt a Példabeszédek 19-ik részének 29-ik versében találjuk: „Készenlétben a bot a gúnyolódóknak, és az esztelen hátára a verés”. Az is lehetséges, hogy a román szerzetes amolyan biblikus ítélet-végrehajtó volt, aki a Mózes ötödik könyve 25-ik részének második versében foglaltaknak szerzett érvényt: „akkor ha a bűnös verést érdemel, fektesse le a bíró, és veressen rá a jelenlétében annyit, amennyit a bűne miatt megérdemel”.
Ebből a megközelítésből szemlélve a történteket az aftoforo, azaz a román szerzetes letartóztatása nemcsak meglehetősen profán kezelése a kultikus meditáció gyakorlati megnyilvánulásának, de jogilag is aggályos, hiszen az Athosz-hegynek sajátos jogi szabályozása van, a félsziget irányítását a Szerzetesi Tanács látja el, amelyik nyilván árnyaltabban ítéli meg (hit)buzgó szerzetersünk viselkedését.
Persze az Athosz-hegyen mostanában történteknek lehet egy méginkább profán magyarázata is. Mint ismeretes az ortodoxok szent hegyére nő – de még csak nőstény állat – sem teheti be a lábát (ez utóbbiak kitiltásának lehetséges okaira gondolni sem merek). Egyes pszichológusok, mint például Valentina Ciaccio és Dina Di Giacomo, az Aquilai Egyetem kutatói úgy vélik, hogy azok a férfiak, akik valamilyen okból huzamosabb ideig nem élhetnek szexuális életet, hajlamossá válnak a szorongásra, depresszióra és a konfliktusos kapcsolatokra. Hasonló következtetésre jutott Kulcsár István újságíró a Kartársak és kortársak című nagysikerű önéletrajzi könyvében, amelyben egyebek mellett leírja, hogy az 1970-es években a Szovjetúnió tudományos és kémkedési céllal táborokat telepített úszó jégtáblákra (azóta a globális felmelegedés miatt ezzel felhagytak). Ezeken a jégtáblákon olykor negyven férfi élt egy évig összezárva. A zord körülmények és a nők hiánya miatt a táborokban napirenden voltak a konfliktusok, de még öngyilkosság, sőt gyilkossági kísérlet is előfordult.
Talán az ortodoxok szent hegye is egy ilyen úszó jégtábla, amelyet a globális felmelegedés – legalábbis a szó klasszikus értelmében – még nem ért el.