Egy idézettel kezdem a mai részt, kíváncsi vagyok, rájönnek-e, kire utalt a szerző. „Rendkívül széles érdeklődési körű személyiség volt. Ma akár a végletek emberének is nevezhetnénk: egy ideig a hipnózis foglalkoztatta, később vámügyekkel foglalkozó hivatalnokként tevékenykedett, de nem állt messze tőle az autóversenyzés sem. S ha már erre a területre is elmerészkedett, kidolgozott egy automatikus sebességváltót, amely iránt a General Motors mutatott nagy érdeklődést.
A gyár azonban a terveket nem felhasználásra, hanem a konkurencia kiiktatása céljából vásárolta meg. Alkotói kedvét azonban a kudarc nem vette el, 1930-ban olyan mosógépet népszerűsített, amelyhez közönséges konyhai tűzhely szolgáltatta az energiát” – írta Tóth Rita huszonhét éve a Golyó a tollban című cikkében, amely a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának kéthavonta publikált folyóiratában, az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle című lapban jelent meg. Az 1899. szeptember 29-én Schweiger László József néven született Bíró László Józsefről van szó, akit nem mellékesen a golyóstoll feltalálójaként, illetve a magyar feltalálók világraszóló sikereinek egyik jelképes alakjaként tartanak számon.
Bár a golyóstoll ötletét számos legenda övezi, maga a feltaláló árulta el a prózai okot az önéletrajzi könyvében. Mivel az 1920-as években újságíróként is tevékenykedett Budapesten, gyakran látogatta a nyomdákat, ahol a nyomdagépek rotációs hengereit látva eszébe jutott, hogy ezt kicsiben, egy írószerszámban is meg lehetne valósítani. A Múltkor című történelmi magazinban így írtak a folytatásról: „Ezután áttanulmányozta és továbbfejlesztette egy cseh feltaláló 1938-ban szabadalmaztatott – a gyakorlatban használhatatlan – golyóstoll-ötletét. Kezdetben az ő tollai sem voltak tökéletesek, a golyók gyakran elakadtak. Ám hitt a működési elvben, s úgy gondolta, hogy az alkatrészek pontatlanok. A fejlesztésben György nevű fivére, valamint a Kovalszky testvérek cégei segédkeztek, a nagyüzemben gyártható golyóstoll megalkotásában nagy szerepe volt az irodaműszerész Goy Andornak is. Szabadalmát Bíró – töltőtoll elnevezéssel – 1938. április 25-én jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnál, s 1938 júniusában Nagy-Britanniában is.”
Eddig tartott az idézet, most pedig kiderül, hogyan folytatódott a golyóstoll története. Bíró László József a fasizmus előretörése, valamint a zsidótörvények miatt kénytelen volt külföldre menekülni; előbb Párizsba, majd Spanyolországon keresztül Argentínába jutott el. Vegyész testvérével ott folytatta a kísérletezést, a legnagyobb kihívást azonban a megfelelő sűrűségű festék meghatározása jelentette számukra; végül az öntvényrepedést jelző festék vált be, mivel az gyorsan száradt, és nem koszolta össze a papírt. A feltaláló 1943. június 10-én szabadalmaztatta Argentínában a golyóstollát, és megkezdte a gyártását is. A korábban említett cikk szerint „először a brit királyi légierő számára készült Bíró-féle golyóstoll, amely sem a légnyomásra, sem a repülési magasság változására nem volt érzékeny, majd az amerikai légierő is jelentkezett megrendelőként”. Néhány évvel később Franciaországban is megkezdték a gyártást: Marcel Bich továbbfejlesztette Bíró László József találmányát, és piacra dobta saját tollát a ma már jól ismert BIC® márkanévvel. Természetesen még folytathatnám a történetet, de már csak annyira maradt idő, hogy felvázoljam, egyebek között mi bizonyítja a magyar feltaláló elismertségét. Választott hazájában az ő születésnapja, vagyis szeptember 29. az argentin feltalálók napja; a jeles nap megnevezését kis kezdőbetűkkel írjuk.