Székely Ervin

„Valaki – és tudjuk ki – úgy gondolta, hogy jó, ha odaadja nekik (mármint a G4media nevű hírportálnak a titkosszolgálatok működését szabályozó törvény tervezetét sz. m.). Ez nagy hiba volt, az emberek aggódnak” – mondta Klaus Iohannis egy buzăui iskolában június 7-én.

Első pillanatra olybá tűnhet, hogy két teljesen különböző szakmáról, vagy ha úgy tetszik, hivatásról van szó. Márpedig nagyon sok hasonlóság, ugyanakkor lényeges különbség fedezhető fel a két életpálya között.

Én egy vallomással tartozom Önnek. Egy súlyos beismeréssel, amit több mint 30 éve cipelek magammal, mint pók a potrohát, gyóntatópap a lelki terheket, az RMDSZ a kormányzás felelősségét vagy mint Gyurka az ajtót, de már nem bírom tovább és így életem alkonyán könnyítenem kell szívemen, s most töredelmesen megvallom önnek fél életem titkát.

Kétféle bizalom létezik. Az első, ami kézenfekvőbb, az amikor valakiben megbízunk. Ez lehet egy vagy több személy, akiket ismerünk, vagy akit hivatali minősége, eddigi karrierje a bizalmunkba avat, például egy orvos, pap, szakács, vagy magándetektív. Ez a fajta bizalom személyes, független a közösségtől, politikai opciótól, értékrendtől, meggyőződéstől.

„Egy köztársasági elnöknek nincs – nem lehet – felkentség tudata. (…) Csak kérni tud vagy meggyőzni” – mondta a Magyar Köztársaság (amikor még volt ilyen) eddigi kimagaslóan legjobb elnöke, Göncz Árpád. A politikus nagyon találóan mutatott rá a köztársasági elnök jogkörének korlátaira. Bár „legmagasabb állami méltóságnak” szokás nevezni, egy köztársaság elnökének nincsenek – pontosabban nem lehetnének – közigazgatási kompetenciái.

A napokban végignéztem a hetvenes években népszerű angol vígjáték-sorozat, a Monty Pyton (Gyalog galopp) YouTube-on fellelhető epizódjait. Az abszurd bolondozás és a klasszikus brit humor finom elegye volt ez a műsor, amely kíméletlenül célba vette az angol társadalom visszásságait, többek között a mindent elborító bürokráciát és formalitást, illetve a mögötte meghúzódó korrupciót.

Lehallgatókészüléket találtak március közepén Raed Arafat irodai székében, amiben csak az a meglepő, hogy ilyen amatőr módon próbálták megsérteni személyiségi jogait. Sajtóhírek szerint az államtitkár lehallgatását az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) egyik ügyésze rendelte el, aki történetesen azon munkálkodott, hogy elérje egy már lezárt büntetőügy újbóli megnyitását, amelyben Arafatot azzal vádolják, hogy törvénytelen úton vásárolt orvosi felszereléseket a világjárvány idején.