„Szerintem most minden attól függ, hogy az elkövetkező egy vagy másfél évben miként alakul a pártok támogatottsága. Amennyiben ugyanis a kormánypártok eróziója nagyobb lesz a vártnál, úgy egyiküknek sem lesz érdeke robbantani a koalíciót, sőt még az is elképzelhető, hogy 2024 után csak akkor maradhatnak hatalmon, ha ismét szövetségre lépnek. Ha ellenben a liberálisok viszik el a balhét az összes népszerűtlen intézkedés miatt, egyszerűen azért, mert ők azok, akik a miniszterelnököt adták, akkor a szocdemek érdeke az lesz, hogy meneküljenek a kormányzástól. Ugyanakkor a politikában is működik az az aranyszabály, hogy két embert semmi sem tart jobban össze, mint egy ellenszenves harmadik. Nos, jelen esetben ez utóbbi szerepét a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) játssza. Ez az a párt, akivel senki sem akar szövetségre lépni és a populista-nacionalista Szövetség a Románok Egységéért (AUR) sem túl vonzó alternatíva.” A Bukaresti Rádió hűséges hallgatói közel két évvel ezelőtt, 2021. november 25-én hallgathatták ezt a fejtegetésemet, amelyet nem azért idéztem, hogy magamat amolyan Cristoiu-stílusban fényezzem („az Evenimentul Zileinek megint igaza volt”), hanem mert a hazai politika két meghatározó pártjának, a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) és a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) az egymásrautaltsága már koalícióra lépésük idején nyilvánvaló volt. Azóta ha változott valami, akkor az nem más, mint a szélsőséges AUR támogatásának megduplázódása.
A kialakult helyzetben Románia két meghatározó pártjának az összefogása az egyetlen racionális lehetőség. Bár két héttel ezelőtt a román sajtóban felröppent annak a lehetősége, hogy a PSD az AUR-al köt választási szövetséget, Marcel Ciolacu szociáldemokrata pártelnök ezt a forgatókönyvet egyértelműen cáfolta és megerősítette, hogy a liberálisokkal szeretne megegyezni a választási szövetségről.
A két nagy párt döntése nemcsak belpolitikai szempontból fontos. Olyan körülmények között, amikor Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni esztelen agressziója még hosszú ideig elhúzódhat, Romániának – mint Ukrajnával határos NATO-tagállamnak – a szerepe kiemelten fontos. Az AUR esetében pedig több olyan tényről számolt be a hazai sajtó, amely alátámasztja azt a feltételezést, hogy a nacionalista párt a Kreml politikájának hazai szócsöve. Ezért vélhetően a nagykoalíció fenntartása a NATO-nak és az Európai Uniónak is érdeke. Bár az elmúlt közel két évben a kormány több vitatható gazdasági döntést is hozott (legutóbb például 14 alapvető élelmiszer árának ideiglenes befagyasztásáról), tagadhatatlan, hogy a körülményekhez képest (világjárvány, háború) Románia nem teljesített rosszul. 286,4 milliárd eurós GDP-jével hazánk tavaly a 12. helyen állt az EU-tagállamok sorában, megelőzve Csehországot, Finnországot, Portugáliát, Szlovákiát, vagy Magyarországot. Ilyen körülmények között az ország gazdasági kilátásai nem rosszak.
A két nagy párt további együttműködésének indokai egyértelműek, azonban a választási koalíció megvalósításának számos csapdája van, kezdve a közös listák kialakításától, a helyi pártvezérek ellentéteinek elsimításán át az esetlegesen közösen támogatott elnökjelölt személyének a megtalálásáig. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindkét pártban vannak olyan rivális csoportosulások, frakciók, amelyekkel nem könnyű elfogadtatni az országos vezetés döntéseit. Ugyanakkor Klaus Iohannis államfő eddig nem bizonyította, hogy alkalmas lenne a pártközi egyeztetések levezénylésére (sokkal inkább saját elképzeléseihez makacsul ragaszkodó akarnokként ismerhettük meg) és ilyen körülmények között a megállapodás könnyen zátonyra futhat.
Az elkövetkező egy év ezért nagy kihívás mindkét párt számára, nemcsak saját választási sikerük, de a hazai demokrácia megmentésének szempontjából is.