Őrzik a jelent, építik a jövőt

?Erdély elvárja fiaitól és lányaitól, hogy teljesítsék kötelességüket.? Szabó T. Attilának,  az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár anyaga összegyűjtőjének és hét kötete szerkesztőjének, másfél millió nyelvi adat összegyűjtőjének a szavait idézte köszönetében a csíki származású Dr. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató, egyetemi tanár Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán, abból az alkalomból, hogy rangos állami kitüntetést vehetett át. (tovább…)

Continue Reading

Tüntetésen innen, közös imán túl

Úgy hozta a véletlen, hogy jelen lehettem a marosvásárhelyi katolikus líceum eddigi tanévkezdéseinél, a történész konferenciák után alkalmam volt elbeszélgetni, nem is egyszer, leváltott igazgatójával és természetesen a Marosvásárhelyi Forgatagon magam is aláírtam azokat az íveket, amelyeken a szülők egy csoportja gyűjtött támogató aláírásokat, még akkor is, ha eleve látszott a táblázatokon, (tovább…)

Continue Reading

Az előkészületek lázában

Alig több mint két héttel a csíksomlyói pápalátogatás előtt már teljében Csíkszeredában, Hargita megye székhelyén, a nagy esemény előkészítése. Egyrészt, ahol még arra szükség van, javítanak, szépítenek, takarítanak, olykor a lakosság segítségével, különösképpen ott, ahol május elsejéig a pléhgarázsok tucatjait bontották le.

(tovább…) Continue Reading

Történelem – alulnézetben

Fiatal újságíró éveimben úgy hozta a sors, hogy alkalmam volt többször is bekopogni  Méliuszék bukaresti lakásába, sőt néhány napon át elkísérhettem Méliusz Józsefet székelyföldi irodalmi körútján, amelynek ezúttal teljesen más volt a visszhangja, mint egykoron, a két világháború között, amikor ? hogy finoman fogalmazzak ? több korabeli nagyság zokon vette a térséget érintő kritikai megjegyzéseit.

Continue Reading

Sakk-matt

Kevesen tudják, hogy Caissa, a sakkjátékosok védőszentje, a sakk istennője nem a görög vagy a római mitológia alakja, hanem nevét egy angol költő alkotta meg egyik költeményében a tizennyolcadik században.
Minthogy azzal is inkább a beavatottak vannak tisztában, hogy Élő Árpád magyar származású, amerikai fizikaprofesszor csak a huszadik században rakott rendet a sakkjátékosok addig nehezen értékelhető, szubjektív világában, méghozzá statisztikai módszerekkel.

Continue Reading

Pro Urbe díj Botár Endrének

Kevesen tudják, hogy az erdélyi magyar színjátszás nagy egyénisége, a három és fél hónappal ezelőtt Budapesten elhunyt Tanai Bella 1930-ban Csíkszeredában született. Ugyancsak Csíkszeredában látta meg a napvilágot 1941-ben az év elején az életből és a pályáról úgyszintén távozó szatmárnémeti színművész, András Gyula. És noha nem ennek a városnak a szülötte, de itt töltött gyermek- és ifjúkorával csíkszeredainak tartja magát Sebők Klára színésznő is, aki férjével, a néhai Héjja Sándorral együtt a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Kolozsváron ünnepelt színészházaspárnak számított. A tegnap megkezdődött Csíkszeredai Városnapok keretében azonban ma este még egy hetven éven túli, csíki színész neve kerül előtérbe. Pro Urbe díjjal tüntetik ki ugyanis Botár Endrét, a Budapesti Nemzeti Színház nyugdíjas, de még mindig aktív színművészét. (tovább…)

Continue Reading

Hétköznapok Európája

Nem is olyan régen, amikor még médiát oktattam a Sapientia Egyetemen, a téli vizsgaidőszakban jelentkezett egy másodéves kislány, és megkért, halaszthassa el szombati vizsgáját. Miért?  – kérdeztem. Minden különösebb megilletődés nélkül azt válaszolta, hogy az angol fővárosban lakó finn házaspár, akinél a nyáron bébiszitterkedett, megkérte, a hét végén repüljön át Londonba, vigyázzon a gyermekekre, mert ők két napra át kell ugorjanak Spanyolországba.

(tovább…) Continue Reading

Új konferenciák, régi vizek

Miért nincs, ami van? Megismétlem: miért nincs, ami van? És arra kérem a hallgatókat, hogy ezen a rövid kérdésen töprengjünk el közösen, abból az alkalomból, hogy Sepsiszentgyörgyön ezen a hét végén székelyföldi borvízkonferenciát tartanak. Ha pedig visszatekintünk az  időben, rögtön rájövünk arra, hogy nem is az elsőt és minden bizonnyal nem is az utolsót. (tovább…)

Continue Reading

Román tanulás – másként

Kedves hallgatóim, létezik egy olyan téma, amelynek tekintetében a romániai magyarság már több mint két évtizede üti a vasat, végül az idén látványos sikereket ért el, és mégis meglehetősen keveset beszélünk róla. És ez nem más mint a román nyelv külön tanterv, külön módszertan és külön tankönyvek alapján történő oktatása a romániai magyar iskolákban és természetesen, mindezeknek megfelelően, a sajátos szempontok  alapján történő vizsgáztatás. (tovább…)

Continue Reading

Forma és tartalom

Kedden rajtolt el Sepsiszentgyörgyön és holnap Csíkszereda utcáin ér véget a XIII. Székelyföld Kerékpáros Körverseny. Török, szerb, fehérorosz, osztrák és moldova-köztársaságbeli válogatottak vesznek részt a több mint félezer kilométernyi megmérettetésen, néhány holland, olasz, magyarországi és hazai klubcsapat mellett, de karikáznak különböző összetételű kontinentális csapatok is, közöttük a csíkszeredai Novák Team, amelynek névadója közel másfél évtizede ennek a körversenynek az ötletgazdája volt.

Continue Reading

Élő él

Hogyha amerikai magyar tudósokat emlegetünk, akkor a hosszú sorból leginkább Szilárd Leó, Teller Ede, Neumann János és természetesen Szentgyörgyi Albert neve kerül előtérbe. Pedig létezik egy olyan név is, amely világszerte, mondhatni majd minden nyelven, jóval gyakrabban hangzik el. Igaz, csupán vezetéknévként és rendszerint attól a kis vesszőtől is megfosztva, amelytől nyelvünkben ?e? betűvé válik az ?é?. Nos, úgy gondolom, a sakkozni is jól tudó hallgatók már sejtik, hogy a teljes nevén Élő Árpád Imréről beszélek, aki 1903-ban született, családjával együtt, kisgyermekként, 1910-ban vándorolt ki Amerikába és ott nem csupán mint matematikus és elméleti fizikus vált híressé, hanem statisztikai és valószínűségszámítási modellek alapján ő dolgozta ki a sakkozói játékerők értékelésének a pontrendszerét. (tovább…)

Continue Reading

Az Úz és az uzus

Aki Úz-völgyének hallja a nevét – márpedig ezekben a napokban gyakran emlegetik – és nem ismeri a vidéket, hajlamos arra, hogy a megnevezést csak egy kis kiterjedésű földrajzi térhez, vagy egy hasonló nevű településhez kösse. Pedig a fogalom voltaképpen azt a mintegy negyven kilométeres utat is jelöli, amely az erdélyi Csíkszentmártonból a moldvai Dărmăneşti -re vezet, de leginkább csak elméletben.

(tovább…) Continue Reading