?Erdély elvárja fiaitól és lányaitól, hogy teljesítsék kötelességüket.? Szabó T. Attilának, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár anyaga összegyűjtőjének és hét kötete szerkesztőjének, másfél millió nyelvi adat összegyűjtőjének a szavait idézte köszönetében a csíki származású Dr. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató, egyetemi tanár Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán, abból az alkalomból, hogy rangos állami kitüntetést vehetett át. (tovább…)
Continue ReadingTüntetésen innen, közös imán túl
Úgy hozta a véletlen, hogy jelen lehettem a marosvásárhelyi katolikus líceum eddigi tanévkezdéseinél, a történész konferenciák után alkalmam volt elbeszélgetni, nem is egyszer, leváltott igazgatójával és természetesen a Marosvásárhelyi Forgatagon magam is aláírtam azokat az íveket, amelyeken a szülők egy csoportja gyűjtött támogató aláírásokat, még akkor is, ha eleve látszott a táblázatokon, (tovább…)
Continue ReadingTörténelem – alulnézetben
Fiatal újságíró éveimben úgy hozta a sors, hogy alkalmam volt többször is bekopogni Méliuszék bukaresti lakásába, sőt néhány napon át elkísérhettem Méliusz Józsefet székelyföldi irodalmi körútján, amelynek ezúttal teljesen más volt a visszhangja, mint egykoron, a két világháború között, amikor ? hogy finoman fogalmazzak ? több korabeli nagyság zokon vette a térséget érintő kritikai megjegyzéseit.
Continue ReadingPro Urbe díj Botár Endrének
Kevesen tudják, hogy az erdélyi magyar színjátszás nagy egyénisége, a három és fél hónappal ezelőtt Budapesten elhunyt Tanai Bella 1930-ban Csíkszeredában született. Ugyancsak Csíkszeredában látta meg a napvilágot 1941-ben az év elején az életből és a pályáról úgyszintén távozó szatmárnémeti színművész, András Gyula. És noha nem ennek a városnak a szülötte, de itt töltött gyermek- és ifjúkorával csíkszeredainak tartja magát Sebők Klára színésznő is, aki férjével, a néhai Héjja Sándorral együtt a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben Kolozsváron ünnepelt színészházaspárnak számított. A tegnap megkezdődött Csíkszeredai Városnapok keretében azonban ma este még egy hetven éven túli, csíki színész neve kerül előtérbe. Pro Urbe díjjal tüntetik ki ugyanis Botár Endrét, a Budapesti Nemzeti Színház nyugdíjas, de még mindig aktív színművészét. (tovább…)
Continue ReadingÚj konferenciák, régi vizek
Miért nincs, ami van? Megismétlem: miért nincs, ami van? És arra kérem a hallgatókat, hogy ezen a rövid kérdésen töprengjünk el közösen, abból az alkalomból, hogy Sepsiszentgyörgyön ezen a hét végén székelyföldi borvízkonferenciát tartanak. Ha pedig visszatekintünk az időben, rögtön rájövünk arra, hogy nem is az elsőt és minden bizonnyal nem is az utolsót. (tovább…)
Continue ReadingRomán tanulás – másként
Kedves hallgatóim, létezik egy olyan téma, amelynek tekintetében a romániai magyarság már több mint két évtizede üti a vasat, végül az idén látványos sikereket ért el, és mégis meglehetősen keveset beszélünk róla. És ez nem más mint a román nyelv külön tanterv, külön módszertan és külön tankönyvek alapján történő oktatása a romániai magyar iskolákban és természetesen, mindezeknek megfelelően, a sajátos szempontok alapján történő vizsgáztatás. (tovább…)
Continue ReadingÉlő él
Hogyha amerikai magyar tudósokat emlegetünk, akkor a hosszú sorból leginkább Szilárd Leó, Teller Ede, Neumann János és természetesen Szentgyörgyi Albert neve kerül előtérbe. Pedig létezik egy olyan név is, amely világszerte, mondhatni majd minden nyelven, jóval gyakrabban hangzik el. Igaz, csupán vezetéknévként és rendszerint attól a kis vesszőtől is megfosztva, amelytől nyelvünkben ?e? betűvé válik az ?é?. Nos, úgy gondolom, a sakkozni is jól tudó hallgatók már sejtik, hogy a teljes nevén Élő Árpád Imréről beszélek, aki 1903-ban született, családjával együtt, kisgyermekként, 1910-ban vándorolt ki Amerikába és ott nem csupán mint matematikus és elméleti fizikus vált híressé, hanem statisztikai és valószínűségszámítási modellek alapján ő dolgozta ki a sakkozói játékerők értékelésének a pontrendszerét. (tovább…)
Continue ReadingAz úton és az út szélén
Fiatal médiamunkás kollégáimtól tudom: hetek óta készülnek Székelyföldnek arra a kerékpáros körversenyére, amelyet ezekben a napokban tizenegyedikszer rendeznek meg. Szerda estétől holnap délutánig sokan és sokfele karikáznak és ahhoz, hogy ennek a nagyszabású sporteseménynek elkészüljenek a beharangozói ? szakmai nyelven a promói ? nagyon sokat autóztak, kameráztak, drónoztak, vágtak, szerkesztettek, hogy a kastélyoktól és udvarházaktól a természeti ritkaságokig sok minden bele kerüljön azokba a filmecskékbe, amelyek a különböző tévéállomások műsoraiban is szerepelnek, vagy amelyeket a közösségi oldalakon és a világhálós videócsatornákon meg lehet tekinteni, mint ahogyan a kommentárok sem kizárólag a sporteredményekre hívják fel a figyelmet. (tovább…)
Continue ReadingLátogatás után
Kedves hallgatóim, mai jegyzetemben szeretnék néhány percre visszatérni Klaus Johannis székelyföldi látogatására, pontosabban arra a két órára, amelyet Románia elnöke Hargita megye székházának üléstermében töltött el, ahol a jó előre meghirdetett napirend szerint olyan témakörök között kellett volna lezajlania a magasrangú vendég illetve a megyei és helyi elöljárók vitájának, mint az infrastruktúra fejlesztés, a székelyföldi gazdasági (tovább…)
Continue ReadingA zene, amely összeköt
A szerb felmenőkkel rendelkező Francois Normandiában tanítja énekelni a fiatalokat. A budapesti Dóra Lipcsében tanul és képes megbírkózni még az…
Continue ReadingA demokrácia természetes velejárója
Mindig voltak, vannak és lesznek olyan politikusok, akik előtérből a háttérbe kerülnek. De nem mindegy, pályájuk hogyan folytatódik, azt a tapasztalatot, amelyet felhalmoztak, képesek-e vagy sem az aktív politikai cselekvés határain túl közösségük javára fordítani? Domokos Géza, akinek az elmúlt napokban halálának tíz éves évfordulójára emlékeztünk, úgy tette ezt, hogy amikor visszavonult, megírta a Kriterionnal, az RMDSZ-el, saját életével kapcsolatos emlékiratait. (tovább…)
Continue ReadingEzer Székely Leány Napja
Csíkszeredában minden készen áll arra, hogy a holnapi, Ezer Székely Leány Napja találkozón megfelelő körülmények között fogadják az előreláthatólag több mint tizezres vendégsereget. A szervezés nagyrészét azúttal a Hargita Székely Népi Együttes vállalta magára, az idei tiszteletbeli házigazda, Tusnádfürdő, pedig már napok óta készül különböző meglepetésekkel. (tovább…)
Continue Reading