Nyár, néhány órás hőség, majd nap mint nap nyakunkba zúduló záporok-zivatarok. Valamiképpen, lakhelytől függetlenül, ilyen az idei június, a gomolygó felhők hol itt, hol ott nyitják meg az égi csapokat, amelyek aztán sok szabadtéri rendezvényt is elmosnak. Azonban mindazoknak, akik szeretik a sportot, és azon belül az igazi labdarúgást, csak azt tanácsolhatom, hogy esténként, otthon, nyomják meg a román televízió egyes, kettes vagy éppen HD csatornájának a gombjait és kiváló focit láthatnak ezekben a napokban az Under 21, vagyis ahogy mondani szokták, az U21-es, tehát a 21 év alatti ifjúsági focisok Európa Bajnokságának olaszországi mérkőzésein.
Nem véletlenül közvetíti az RTV mindhárom csatornája felváltva az összecsapásokat, hiszen húsz esztendő után Románia hasonló ifjúsági válogatottja is túljutott a selejtező csoportokon, és ráadásul nem is akárhogyan kezdte meg a döntő csoportmérkőzéseit: három nappal ezelőtt 4-1arányban múlta felül az esélyesebbnek kikiáltott horvátokat, ma este fél nyolctól pedig az angolok ellen lép pályára, egy előreláthatólag ugyancsak izgalmas meccsen. A Hagi név ugyancsak sokat mond a romániai focirajongóknak, ezúttal azonban nem az apa, hanem a fiú varázsolja a labdát mindazoknak a kortársainak a társaságában, akik közül többen is a Hagi-akadémia keretében tanultak meg nem is akárhogyan focizni. De a franciák, szerbek, dánok, lengyelek, németek és más nemzetek ifjú labdarúgói közül is a legtöbben különböző fociakadémiákon nevelkedtek, és ez az alapos felkészülés, a labdarúgás szeretete jól látszik a mérkőzéseken. Mintha visszatértünk volna ahhoz a romantikus focihoz, amikor nem nagyon taktikáztak a csapatok, amikor soha, senki nem akart döntetlent, hanem egész egyszerűen a győzelem, a gólszerzés volt a fontos és persze, közben a látványosabbnál-látványosabb cselek, amelyek megadják a játék sava-borsát. Lelkes, őszinte labdakergetés, percnyi lazsálás nélkül, olyan csapatmunka, amelyben mindenki igyekszik segíteni a másikat, és még a bírók sípszavára sem tiltakoznak, hanem megfogadják a meglehetősen gyakran osztogatott, szóbeli tanácsokat is. Persze, nem csupán a szereléseken, hanem magukon az ifjú focistákon is meglátszik a mai kor divatja: imitt-amott megvillannak a tetoválások, a frizúrák csak olyan felnyesettek lehetnek, ahogyan manapság a bálványok diktálják, de a lelkesedés, az első perctől az utolsóig nem lankadó hajtás azonban olyan élményt nyújt a nézőknek, amelyekkel csak ritkán találkozni a labdarúgó pályákon, illetve a televíziós közvetítésekben. Ezek a meccsek újból megmutatják, hogy a foci miért lett nagyhatalom a világon és egyben arra is utalnak, hogy az UEFA és a FIFA, az európai és a nemzetközi labdarúgó szövetségek, még akkor is megtalálták a jövő megalapozásának a titkát, ha közben kisebb-nagyobb korrupciós vádak majd vizsgálatok amolyan büntetőlövésekként rezegtetik meg ezeknek az intézményeknek a hálóit. Mert persze jól tudjuk, hogy nem csupán a labda kerek, hanem a foci körül pénzek is forognak, méghozzá hatalmas pénzek, ám az ifjúsági labdarúgó Európa Bajnokság mintha feledtetné mindezt és visszavezetne mindazokhoz a gyökerekhez, amikor még maga a sport volt a fontos, maga a látvány nyújtott élményt, a homo ludens, a játékos ember minden mozdulatának az öröme maradt az emlékezetes és nem a körülötte zajló nagy felhajtás. Ezért is ajánlom a bukaresti rádió hallgatóinak: nézzék ezt az európai ifjúsági focivetélkedőt és ebben a különböző égi és földi viharokkal teli júniusban mindenképpen jobb kedvre derülnek.