Az azóta létrehozott, különböző irányokban többször is átalakított honlapról most idézem azt a bekezdést, amellyel annak idején indultunk: „az egyesület céljai közé tartozik az újságíróképzés támogatása, az újságírók jogainak és szabadságjogainak, méltóságának, illetve a sajtószabadságnak a védelme, a nemzetközi dokumentumoknak és a hatályos romániai törvényeknek megfelelően. Segíti a hazai sajtóműhelyeket a szakmai színvonal megtartásában, növelésében” Eddig az idézet, és most, amikor az újságírók legutóbbi, Gyergyószárhegyen megtartott tanácskozásának a dokumentumait olvasom, elgondolkodom azon, mi az, ami valóban változott, mi az, amit előre lehetett látni és mi az, amit nem. Nos, az online, a világhálós újságírás előretörését semmiképpen nem, noha akkor már megjelent egy-két jelzés bizonyos titokzatos postaládákról, amelyek számítógéppel összeköthetők, de a műszaki haladás egyelőre abban nyilvánult meg, hogy felbukkantak a telefaxok, amelyek leváltották az addig éjjel-nappal pötyögő-kattogó telexgépeket, és bizony a mobiltelefonok igérete is inkább csak fogalomként volt jelen. És amit a sajtószabadság éppen akkor feltörő varázslatában úgyszintén nem lehetett előre látni: milyen mértékben csökkenti majd a nyomtatott újságok példányszámait a különböző képernyőkön olvasható online media, a közösségi hírközlés hogyan alakítja át magának a kommunikációnak a szerkezetét, hogyan lép a néhány hírforrás helyébe a sok-sok hírforrás, azaz a közösségi média, amelynek hitelességét nem lehet és nem is érdemes vizsgálgatni, hiszen a mai, rohanó világban kinek van kedve és egyáltalán ideje hozzá. És közben megjelent a helyi kereskedelmi rádiók hálózata, az egy vagy két központi tévécsatorna is gyorsan elvesztette egyeduralmát, és történt még valami, ami nem forradalmian, hanem lopakodva-settenkedve, nem egyik-napról a másikra, hanem lépésről-lépésre változtatta meg az olyannyira óhajtott sokszínű közélet és a véleményszabadság jellegét. Immár jól felmérhető, hogy a politikai és gazdasági tényezők hogyan telepedtek rá kisebb-nagyobb mértékben a romániai magyar sajtóra, hogyan próbálták megtörni annak függetlenségét, hogyan igyekeztek fokozatosan a hatalom kiszolgáló eszközévé tenni, lemondatva a demokráciákban betöltött legfontosabb szerepéről, a választók, ha úgy tetszik, a nép és a közösség nevében végzett ellenőrzésről. Számos tekintetben ezért a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete jóval nehezebb helyzetben van, mint harminc esztendővel ezelőtt és a nagyváradi Szűcs László irányította új vezetőségnek ugyancsak jól meg kell kötnie azt a bizonyos ruhadarabot, hogy a jelenlegi körülmények között méltó maradhasson a szakmához, a hivatáshoz. Ha úgy tetszik, a népszolgálathoz, az emberséghez és emberiességhez, olyan körülmények között, amikor a fiatal újságírók jelentős része amúgy is létbizonytalansággal küzd. De már a tisztségek vállalása is méltó a feladat nagyságához, ezért csak előre, MÚRE!
Művészet és olimpia
Annak ellenére, hogy néhány óra múlva indul a párizsi nyári olimpia megnyitó ünnepségének a közvetítése, minden bizonnyal ma, pénteken, koraeste, 18 órakor is nagyon sokan gyűlnek össze a Csíkszeredai Megyeháza Galériában, ahol a Free Camp Nemzetközi Alkotótábor huszadik, jubileumi megrendezésének a közös tárlatmegnyitóját tartják.
Tovább...A nyelv partizán kézművesei
Hárman érkeztek a teraszra, már kissé kapatosan, amit hangos beszédük is jelzett. Nagy volt a forgalom, gondoltam, hogy amíg odakeveredik egy pincér viszek nekik étlapot.
Tovább...Káin vagy Ábel gyermekei?
Egyre inkább eluralkodik az elmélet, miszerint az ember háborúzó lény, és hogy kizárólag ennek a tulajdonságának köszönheti fennmaradását. Az elmúlt évtizedben több kutatás jelent meg a háború pozitív civilizációs mellékhatásairól.
Tovább...Kései búcsú
Tegnap vettem halálhírét, holott a szomorú esetről még csütörtök este értesülhettem volna, ha követem az egyik regionális portál híreit. Így csupán tegnap szembesültem a hírrel, hogy elhunyt az egyik volt tanárom.
Tovább...