Székedi Ferenc

Korondon a művelődési otthon a több mint öt éve elhunyt, kiváló képzőművész és költő, a Páll Lajos nevét viseli. Kevesen tudják ezt azok közül, akik akár télen, akár nyáron autójukkal átrobognak az utcai vásáros faluban, vagy megállnak és szétnéznek a portékák között, amelyek jelentős része manapság viszonteladás, akár a környék termékeiből, akár sokkal szélesebb szórásból, amelyek között előkelő helyen szerepelnek az országban máshol is megtalálható kínai giccstermékek. (tovább…)

Minthogy a medve télen sem nagyon alszik, a medvekérdés pedig az utóbbi években a Székelyföldön és különösképpen Hargita megyében ennél is éberebb, az össze-vissza kapkodás láttán ezelőtt másfél esztendővel írtam egy szöveget a maszol.ro-ba, az egykori Romániai Magyar Szó világhálós utódjába, amelyben felhívtam a figyelmet, hogy a megvilágosodásért nem kell túl messzire menni, csak ide a szomszédba, Brassóba kellene átugrani. (tovább…)

Amikor az Európai Unió bürokráciájára utalnak, mifelénk egynémely politikusok a leggyakrabban azt hozzák fel, hogy azok a fránya brüsszeli hivatalnokok inkább az uborka görbületével foglalkoznak, semmint a kisebb-nagyobb nemzeti közösségek alapvető érdekeit helyeznék munkájuk középpontjába. Nem voltam rest és az elmúlt év végén megkerestem a világhálón, hogy valóban létezik-e az uborka görbületének a szabályozása az uniós irattárakban és meg kell mondanom, hogy igen. (tovább…)

Az éjszaka későn feküdtem le, és nem véletlenül: vártam hogy teljenek az órák, kiváncsi voltam a spanyol hatóságok által kiírt, tegnapi katalán parlamenti választásoknak azokra az eredményeire, amelyekkel az elkövetkező napokban, hetekben, a legkülönbözőbb összefüggésekben még gyakran találkozunk valamenyien. És hogy stílszerű legyek, előkotortam a könyveim közül Orwel: (tovább…)

Tekintettel arra, hogy ma gyásznap van, szeretnék megosztani hallgatóimmal egy olyan történetet, amely kapcsolatban áll a román királyi családdal valamint – Székelyfölddel, és úgy gondolom, hogy nagyon kevesen ismerik. Nos, a Carmen Sylva név minden bizonnyal felidéz valamiféle emlékekeket legalább az idősebb nemzedék számára. Az 1866-ban fejedelemnek meghívott, majd 1881-ben (tovább…)

Hogyha valaha szobor készül majd Fodor Sándorról, akkor minden bizonnyal ott lesz majd a közelében Csipike. Lehet, hogy ülnek egy padon, lehet, hogy kuporognak egyetlen vastag csutakon és mellettük mindegyre kinő a mohából, vagy a lehullott levelek foszladozó szőnyegéből legalább egy-két légyölő galóca, mert ha az ember nem is, de a természet bármiféle csodára képes, a gyermekek pedig, az egykoriak, a jelenlegiek, (tovább…)

Úgy hozta a sors, hogy az 1989-es romániai fordulat előtt meglehetősen sokat jártam Nagyváradon és különösképpen a Breiner Béla utcában. Az ott lakó idősek még Szent Jánosként emlegették az utca korabeli nevét, én azonban már az egykori illegalista névtáblája alatt ballagtam a szűk járdán és gyakran megálltam az egyik házon nagyonis szerényen meghúzódó emléktábla előtt. (tovább…)

Kedves hallgatóim, amint ma délelőtt nézelődve, beszélgetve a marosvásárhelyi könyvvásáron kóvályogtam ezernyi meg ezernyi könyv, sok-sok ismerős író, költő, szerkesztő és újságíró között, eszembe jutott, milyen nagy bajban lennék, ha valaki most megkérdezné: melyik a kedvenc könyved? Hiszen az olvasó ember számára soha nem lesz egyetlen könyv a kedvenc, hanem az olvasás szenvedélye mindig is címek, témák, (tovább…)

Ebben a nap mint nap ránkzuhanó információ áradatban egy olyan, roppant érdekes hírt találtam, amelyet a hazai médiában még viszont nem láttam, nem olvastam, nem hallottam, és amelyet éppen ezért föltétlenül szeretnék megosztani a bukaresti rádió hallgatóival. Nos, ha már sikerült felcsigáznom az érdeklődést, akkor el is mondom: az Egyesült Államokban az utóbbi hónapokban jól érezhetően és jól mérhetően elkezdett felfele ívelni a papíralapú sajtótermékek előfizetése. (tovább…)

Azt hiszem, majd mindenkinek akad példája rá, hogy a véletleneknek meg van a maguk összjátéka. Hogy mi áll mögötte, káoszelmélet, valószínűségszámítás, játékelmélet, nem eléggé ismert társadalmi folyamatok ? azt majd eldöntik a tudós elmék. Én viszont egy ilyen véletlenről szeretnék beszélni mai jegyzetemben, de – nem véletlenül. (tovább…)

Kedves hallgatóim, az újságíró sokévi munkája nyomán rengeteg szakma képviselőivel találkozik. Többek között történészekkel és áltörténészekkel. Az áltörténészek arról ismerhetők fel, hogy innen-onnan, újságokból, folyóiratokból, szépirodalmi művekből, legendákból és természetesen manapság a világhálóról felcsipegetnek ezt meg amazt, és ezekkel a töredékkel akarják igazolni mindazokat az elméleteket, amelyeket a leggyakrabban önmaguk állítanak fel. (tovább…)

Beke Györgyről, nemzedékem médiamunkásainak jól ismert újságíró elődjéről, sok-sok erdélyi barangolás-könyv szerzőjéről nem sokat hallanni napjainkban.. És én sem azért beszélek most róla, mert az idén akár két kerek évfordulójáról is megemlékezhettünk volna, hiszen kilencven éve, 1927-ben született, és tíz esztendeje, 2007-ben hunyt el, hanem más szempontok alapján említem meg a nevét. (tovább…)