Székedi Ferenc

Mifelénk inkább németesen ejtik, egész egyszerűen így, hogy Cukerberg. De az Egyesült Államokban inkább úgy, ahogyan őmaga is. Zákerbörg. Valahogyan úgy vagyunk vele, mint Amerika német származású nagy írójával, akinek abszurdba hajló szövegei a múlt század utolsó évtizedeiben, kiváló fordításokban, végigmentek a magyar majd a román, sőt valamennyi kelet-európai nyelvterületen is. (tovább…)

Kedves hallgatóim, a csíksomlyói búcsús hangulatot már a tegnap megelőlegezte a Bukaresti Rádió, hiszen részletesen beszámolt arról, hogy a Mária-úton hogyan érkeznek a zarándokok. Természetesen Csíkszeredában ma és holnap minden a pünkösdszombati búcsúról szól, és nem véletlenül, hiszen képzeljük csak el, milyen háttérszervezés kell ahhoz, hogy a városon áthömpölygő több mint százezres tömeg akadálytalanul és biztonságban tudja megközelíteni a csíksomlyói színhelyet és a legfontosabb eseményt, a holnap déli fél egy órakor kezdődő szentmisét, amelynek szónoka az idén egy jól ismert lengyelországi pálos szerzetes lesz. (tovább…)

Hogyha időm engedi, mindig elmegyek azokra a tanácskozásokra, amelyek a székelyföldi turizmussal foglalkoznak. De azonnal hozzá is teszem: csupán azokra, amelyeket nem politikusok tartanak. Mert ha ez utóbbiak beszélnek, akár előre is el fel tudnám sorolni, hogy milyen mondatok következnek. Gyönyörű hegyeink vannak, nyáron minden zöld és télen minden fehér, ősszel pedig színpompa üli meg a tájat. (tovább…)

A tegnap délután hóban, jégben, olvadásban jó sokat kutyagoltam az Olt melletti réteken, mintha csak tavasz elé bandukoltam volna, kérve, rimánkodva, hogy ha már az első napját is elhagytuk, akkor legalább közeledjen felénk és hagyja már abba ezt a vissza-vissza térő havazást. És amint mentem-mendegéltem,  kisebb-nagyobb  pocsolyákon,   hóolvadásból származó tócsákon, vizzel teli árkokon vagy éppen kisebb hófúvásokon vágva át, (tovább…)

A tegnap, városokban és községekben, a tévé és rádió csatornákon, a világhálón rengeteg, a legkülönbözőbb hangvételű beszédekkel találkozhattak a kedves hallgatók. Jómagam is igyekeztem minél többet megnézni, meghallgatni, vagy később elolvasni. Véleményem szerint azonban egy lényeges gondolat nem hangzott el a tegnap, amelyet Petőfi Sándor ilyen egyszerűen fogalmazott meg: (tovább…)

?Én csupa kilences vagyok, hiszen az 1899. év kilencedik hónapjának kilencedik napján születtem? ? mondta valamikor a múlt században Illyés Gyulának az  a Brassóban született Halász Gyula, akit Brassaiként, Párizs fényképész-felfedezőjeként  ismer a világ fotóművészete és akinek Picassoról írt-fotózott könyve 12 kiadást ért meg Franciaországban. (tovább…)

Nem tudom járt-e a kezükben a kedves nézőknek Sántha Attila legújabb székely szótára, amelyet ezekben a napokban több helyen is bemutattak, de ha nem, akkor hadd csináljak egy kis kedvet hozzá, mert én már töviről-hegyire elolvastam, mivel a tegnap este Csíkszeredában, a Csíki Moziban a szerző, munkatársak és a kiadó jelenlétében a nagyközönségnek is beszéltem róla. A könyvnek öt jellegzetességét foglaltam össze. (tovább…)

Hadd beszéljek ma délután egy kissé haza, azaz hadd legyen szó a médiáról, mert több erdélyi magyar napilap ünnepli ezekben a napokban megjelenésének fél évszázados évfordulóját. Ötven esztendővel ezelőtt, a megyésítéssel egyidőben, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben, Nagyváradon és másutt több megyei napilapot is létrehozták ? természetesen a román helyi lapokkal egyetemben ? vagy átszerveztek olyan újságokat, amelyek addig tartományi célokat szolgáltak. (tovább…)

A Korrupcióellenes Ügyészség körül fellángoló vita, a magyarországi választási kampány begyűrűzése Erdélybe, Románia új kormányának első napjai, az Egyesült Nemzetek Szervezetének menekültügyi vitái, a dél-koreai téli olimpia, ahol az észak-koreai szurkolók a nagy díszfelvonulások koreográfiáját ismételgetik ? egyszóval bőven akadna téma, amivel ezen a hétvégén szóval tartsam a hallgatóimat, (tovább…)

Azt hiszem, a kedves hallgatók most, pénteken, február 9-én délután, inkább a dél-koreai olimpia megnyitóját követik a különböző képernyőkön, semmint ezt a jegyzetet hallgatják, de sebaj. Az olimpiának, a télnek is vége lesz, jön a tavasz és különösképpen falvakon akkor majd rájönnek, – esetleg a világhálós visszakeresésből -, hogy nem mindennapi tétje van annak a témának, amelyről most beszélek. (tovább…)

Nem tudom, feltűnt-e a kedves hallgatóknak, hogy manapság mennyire elszaporodtak az akadémiák. Napjainkban nem csupán a tudományoknak, nemcsak a zenei, képzőművészeti vagy éppen katonai képzésnek, hanem a legtöbb művészeti ágnak és rengeteg sportágnak is meg van a maga külön akadémiája, így maga a fogalom is átértékelődött. (tovább…)

Mai világunkban nagyon szeretjük a kerek évfordulókat, gyakran úgy tűnik, mintha a társadalom és az egyén élete is csak ilyen évszámok között zajlana. Amiről azonban mai jegyzetemben beszélni szeretnék, az semmiképpen nem kerek. Ha a születési évet veszem, akkor százkilenc, ha a halál esztendejét, akkor negyvenegy, a két szám között viszont ott rejtőzik annak a Horváth István költőnek az egész élete, (tovább…)