A medve nem játék

Mindezek láttán, nagy hirtelen, a különböző intézmények megpróbáltak összeütni néhány megoldást, többek között újból, és ki tudja már hányadszor, eldöntötték, hogy szétütnek a törvénytelen fakitermelők, medveles-szervezők, a természetben motorozók között. Az események megintcsak azt bizonyították, hogy Romániában a természet és az ember együttélése terén meglehetősen nagy a káosz, egymásnak ellentmondó törvények és egymásra mutogató intézmények között kellenne megtalálni a megoldásokat, éppen ezért mentem el az Európai Unió úgynevezett nagyragadozói platformjának november 19-i, csíkszeredai műhelymegbeszélésére és végigültem, végighallgattam, végig jegyezgettem  az egész napot, hiszen azon ritka alkalmak egyikének bizonyult, amikor a medvék kivételével minden érdekelt fél jelen volt a megbeszélésen: uniós megbizottak, tudományos kutatók, közbirtokosságok, vadásztársaságok, erdészetek, állatvédő civil szervezetek képviselői és nem csupán Székelyföldről, Romániából, hanem szerte Európából. Németek, olaszok, finnek, spanyolok és az előadások valamint a kibontakozó élénk viták nyomán végre folyamatában lehetett követni azt a jelenséget, amelynek a romániai gazdák és lakosok csak a záró fejezetét érzékelik: a medvék hol itt, hol meg amott jelentős károkat okoznak. A tanácskozáson számos adat, statisztika elhangzott, grafikonok, diagrammok egész sorát kivetítették és egyértelműen kiderült, hogy Romániában is, ahol az európai barnamedve állomány legnagyobb százaléka, több mint hat-hétezer példány él, alapvető szemléletváltásra van szükség, mivel hosszú távon nem a nagyobb  kárt okozó medvék kilövése jelenti a megoldást, hanem a medvék életterének, táplálkozási és más biológiai szokásainak a pontos megismerése, tiszteletbentartása. A helytelen hulladékgazdálkodás, a különböző etetések, akár a településeken, akár nyereségcélzattal a medveleseken, vagy az erdőszélekhez közeli földterületek mezőgazdasági művelése mind-mind befolyásolják a roppant tanulékony és a táplálkozásukhoz a könnyebb megoldásokat kereső medvék magatartását. Az évek során nem csupán a felnőtt állatok, hanem az ugyanúgy szocializálódó bocsok is megtanulják, hogy az ember jelenléte és a táplálék között összefüggés van, voltaképpen ezt a láncot kell megszakítani ahhoz, hogy helyreálljon a természet rendje, amelybe kisebb mértékben beleszólnak az erdőírtások, a természetben egyre inkább elterjedő motorozások is. Mindez megköveteli a központi döntéshozataltól a helyi, gyakorlati szintekig terjedő törvénykezés teljes áthangolását, mint ahogyan teljesen újra kell gondolni ilyen alapokon a támogatások vagy a kárvisszatérítések rendszerét is. Különösképpen a medve, a farkas és a hiúz megóvására kidolgozott európai programokban amúgy rengeteg  pénz is van, hiszen léteznek országok, ahol ingyen biztosítják a villanypásztorokat, az útmenti kerítéseket, a medvenézést az etetés nélküli, távcsővekkel ellátott kilátó pontokról és így tovább, csak meg kell tanulni az elérésükhöz vezető utat. A szemléletváltás nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Ha már most megtanítják a felnövekvő nemzedékeket is arra, hogy a medve valóban nem játék.