Az elmúlt napokban a legkülönbözőbb meghívásoknak eleget téve, legalábbb féltucatnyi, kisebb-nagyobb Hargita megyei tanácskozáson vettem részt, és újból megerősődött bennem a meggyőződés: bizony az elmúlt esztendők nem múltak el nyomtalanul, és ha nem is diadalúton, ha nem is egyik napról a másikra, de a változások jó irányba vezetnek. A tegnap Csíkszeredában, a megyeháza gyűléstermében, egészségügyiek beszéltek arról, hogy mit is jelentett számukra az a több mint harminc millió lejes pénzösszeg, amelyet az idén a megyei tanács ügykezelésében álló megyei sürgősségi kórház kapott az országos költségvetésből, hogyan újult meg a lehető legmodern gépekkel az egészségügyi eszközpark, és milyen hihetetlen erőfeszítéseket, közös intézményi és emberi erőfeszítéseket kellett tenni ahhoz, hogy ezt a pénzt a szakmai kivánalmak és a törvényes előirásoknak megfelelően el is lehessen költeni. Nem kétséges, egy-két esztendő teltén Hargita megye székhelyének a legnagyobb kórháza regionális klinikává válik, és végre-valahára egy olyan egészségügyi iparág kezd lendületesen fejlődni, amely már jelenleg is több mint ezerkétszáz főt foglalkoztat és látványos kitörési pontot jelenthet a megye amúgy gyakran lenézett gazdasági életében. De felhozhatok más, és roppant érdekes példákat is: néhány nappal ezelőtt legalább kettőszázan gyűltek össze az egyik csíki vendéglátóban az egész Székelyföldről, hogy megosszák egymás tapasztalatait arról, milyen jelentős mértékben fejlődött a lovas sport, illetve miként változtak annak legkülönbözőbb szakágazatai a lovas turizmustól kezdve a lovas terápiákon át mondjuk a fogathajtó vagy éppen díjugrató versenyekig. És lámcsak, miközben a székelyföldi utakról eltűnnek a lovak és a szénás szekerek, hiszen immár traktoros utánfotók szállítjak a kocka- vagy henger alakú bálákat, addig az egyáltalán nem olcsó lótartás máshol ver tanyát. Mint ahogyan érdemes észrevenni az is, hogy szép csendesen beérnek azok a próbálkozások is, amelyek arra törekedtek, hogy ne csupán kistermelők állítsanak elő időszakosan eladható helyi termékeket, hanem folyamatosan tevékenykedő, nagyobb feldolgozó egységek köré tömörüljenek. Ma már a nagy üzletláncokban is látni olyan termékeket, amelyek itt készülnek és nemzetközi kiállítások, vásárok is igazolják, hogy a székely termék mozgalom jó úton halad. Azután meg, különösképpen a székelyföldi fiatalok körében, megtette a hatását az a start-up kezdeményezés is, amelynek eredményeként, a jelentős állami támogatásoknak köszönhetően, olyan vállalkozások tucatjai alakultak, amelyek bővülnek, gazdagodnak és újabb munkahelyeket teremtenek. A mély társadalmi változások soha nem következnek be egyik napról a másikra és Romániában talán még lassabban haladnak, de azért azt hiszem, hogy esztendő teltén mindenképpen bizakodók kell legyünk, és a felszín politikai perpatvarai között meglátnunk mindazt, ami előremutató, ami a jövőbe vezet. Alighanem ez a legfontosabb: köszöntsük derűlátón a Karácsonyt, az Új Évet!
Emlék, elnökavatóval
Románia 2004-ben lépett be az Észak-Atlanti Szövetségbe és néhány esztendőre rá a tagállamok hadseregeinek adott csapatrészei nagyarányú és többnapos hadgyakorlatot tartottak a Hargita környékén.
Tovább...Néhány gondolat a Minority SafePack esete kapcsán
Jubilálunk. Tíz éves a Minority SafePack. Erre fel épp most visszadobták. Már megint.
Bár Jourová asszony (már megint ő) elmondta, hogy mindettől függetlenül „a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak a védelme az Unió egyik alapvető értéke”, de magasabb szintű brüsszeli politikus nem fárasztotta a közvéleményt azzal, hogy magyarázatot fűzzön több mint egymillió ember kérésének az elutasításához.
Jól nézünk ki!
Közeledik a világvége! – mondhatnák a nagyokosok. Azok, akik jósolgatásra szakosodtak. Csupán az a baj, hogy nehéz őket megcáfolni. A torontói jegyzőkönyveket lapozgatva Serge Monast brit író és szocialista gondolkodó 15 pontba foglalta a világvégéhez vezető út sajátosságait.
Tovább...A jéghegy csúcsa
Nemcsak a helyi közösséget, hanem az országos, sőt a Kárpát-medencei magyar közvéleményt is megmozgatta a csíksomlyói Somlyó utca 33. szám alatti nyomortelepet ért tűzeset: még égtek a lángok, amikor máris a károsultak megsegítésére siettek, ruhaneműt, takarót, ételt, meleg teát, matracot gyűjtöttek nagy mennyiségben a hirtelen földönfutóvá lett, amúgyis nincstelen embereknek.
Tovább...