Hogyha amerikai magyar tudósokat emlegetünk, akkor a hosszú sorból leginkább Szilárd Leó, Teller Ede, Neumann János és természetesen Szentgyörgyi Albert neve kerül előtérbe. Pedig létezik egy olyan név is, amely világszerte, mondhatni majd minden nyelven, jóval gyakrabban hangzik el. Igaz, csupán vezetéknévként és rendszerint attól a kis vesszőtől is megfosztva, amelytől nyelvünkben ?e? betűvé válik az ?é?. Nos, úgy gondolom, a sakkozni is jól tudó hallgatók már sejtik, hogy a teljes nevén Élő Árpád Imréről beszélek, aki 1903-ban született, családjával együtt, kisgyermekként, 1910-ban vándorolt ki Amerikába és ott nem csupán mint matematikus és elméleti fizikus vált híressé, hanem statisztikai és valószínűségszámítási modellek alapján ő dolgozta ki a sakkozói játékerők értékelésének a pontrendszerét.
Közel kilencven évesen, 1992-ben hunyt el, hosszú életében jó maga is évtizedeken át sakkozott, közben megalapította az Amerikai Sakkszövetséget és egykori szülőfalujának, a Veszprém megyei Egyházaskeszőnek olyan hírnevet szerzett, hogy a község saját címerébe is befoglalt egy lovas sakkfigurát.
Anélkül, hogy elmerülnénk a más, kétjátékos sportágakban is használt értékelési rendszerben, jegyezzünk meg csupán annyit, hogy a világbajnokok Élő pontszáma rendszerint 2800 körüli, a világranglista első 20-30 helyezettjének értékelése 2600 pont fölött van, a nemzetközi nagymesteri szint körülbelül 2500 pont. Egy mesterjelölt 2100-2300 pont között mozog, az első és második osztályú versenyzők értékelései 1400-1900 pont között oszlanak meg, egy kezdő versenyző pedig 1300-1400 ponton indul. Kétszázpontnyi különbség az Élő-skálán azt jelenti, hogy az erősebb játékos valószínűleg 75 százalékos eredménnyel győz.
Mindezt csupán azért mondtam el a kedves hallgatóknak, hogy tájékozódni tudjanak: Csíkszeredában, ezekben a napokban, ugyancsak erős nemzetközi verseny zajlik, amely méltán teszi fel a koronát a Biró Sándor nemzetközi mester vezette helyi Caissa Sakk Klub eddigi tevékenységére. Az általa szervezett, immár jubileumi, XX.Bancpost nemzetközi versenyen ugyanis 2600 Élő-pont körüli résztvevők is jelen vannak és a sok érdekesség között csupán egyetlen egyre térnék ki: a legidősebb és legfiatalabb versenyző között éppen nyolc évtizednyi a korkülönbség. A nyolcvanhét éves csíkszeredai Kocsis Mihály és az alig hét éves gyergyói Kiss Angéla természetesen nem ugyanazon a sportvetélkedőn vesznek részt, hiszen a verseny keretében több torna is helyet kap, de a két szám jól bizonyítja, hogy a sakk napjainkban is miként ível át időn és téren, miként köt össze nemzedékeket.
Képzeljenek el a kedves hallgatók egy hatalmas tornatermet avagy sportcsarnokot, amelynek minden négyzetméterét ellepik a sakkasztalok, sakkfigurák, digitális órák és természetesen a sakkozók. Így néhány napra a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolában találhatják magukat és a helyszín nem véletlen, hiszen itt már fakultatív órákon, választott tantárgyként oktatják a sakkot.
A gyermekek nagy száma pedig azt is jelzi, hogy sokfele az országban. És alighanem arra is figyelmeztet, hogy nem állunk már messze azoktól az évektől, amikor a sakk úgymond hivatalosan is az iskolai tanterv része lesz. Bizonyítva, hogy a számítógépek korában méginkább él, fejlődik, gazdagodik ez a sportág. És a jövőben mindig lesz, aki összegyűjtse az újabb meg újabb Élő-pontokat.