Székedi Ferenc

Informális település. Megismétlem: informális település. A hallgatóknak erről a kifejezésről minden bizonnyal valamiféle olyan fogalom jut eszébe, amelyet csak a társadalomtudósok értenek, pedig a felosztás roppant egyszerű: egy ország területén  léteznek formális települések, városok és falvak,amelyek ott vannak a térképen, amelyeknek körvonalai, az ott levő utak,  ingatlanok nyilván vannak tartva, lakosaik ott szerepelnek mindenféle statisztikákban, a különböző besorolások előnyeivel és hátrányaival egyetemben.

Még néhány nap és a romániai magyar közösségekben, városokban és falvakon, együtt ünnepeljük Március 15-ét, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóját.

Az elmúlt napokban ugyanis a magyarországi Teleki Pál Alapítvány egy olyan vándorkiállítást hozott el a Csíki Székely Múzeumba, amely részletesen bemutatja, hogy a Rómer Flóris terv keretében mostanig milyen műemlékfelújítási, helyreállítási munkálatokat végeztek el nem csupán Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében.

A csíkszeredai székhelyű Kriterion Alapítvány 2007-ben elhunyt alapító elnökének, Domokos Gézának a kezdeményezésére 1996-tól Kriterion Koszorúval jutalmazza azokat az erdélyi fogantatású, kiváló szellemi teljesítményeket, amelyek nem csupán az erdélyi magyarság tudástárát gazdagítják és alkotókészségét bizonyítják, hanem értékteremtésüknél fogva Európa és a világ szellemi áramlataiba is bekapcsolják ezt a közösséget.

Hogy valamennyien megszámoltassunk és így lássuk meg, hogy mennyien találtatunk. Mindez nem csupán a romániai állammal kapcsolatos kollektív viszonyrendszerünk, hanem önmagunk számára is fontos.

A napokban az egyik erdélyi magyar közszolgálati rádióban végig hallgattam közel egy órányi szakmai beszélgetést a hazai magyar nyomtatott újságok és folyóiratok válságáról.

Akinek volt vagy van kisgyermeke, jól tudja, hogy mennyire ragaszkodnak a tárgyakhoz. Babákat, kis autókat, plüss állatkákat, vagy akárcsak néhány…

A vadasdi Székely Ferenc nem történész, de neki jutott eszébe immár jónéhány esztendeje, hogy nagyobb születésnapi évfordulókon szólítsa meg  nem csupán irodalmár, hanem általában az erdélyi magyar szellemi életben és közéletben dolgozó kortársait, olyan hosszabb életút-interjúkat készítve velük, amelyek ezután úgynevezett beszélgető-könyvekké álltak össze.

Talán emlékeznek még a kedves hallgatók, hogy a számítógépek megjelenésével és elterjedésével egyidőben hogyan bújtak elő és hogyan váltak egyre bonyolultabbá a stratégiai játékok.