Farkas-Ráduly Melánia

Néhány nap választ el az egyik legrégibb magyar ünnepnaptól, Szent István király napjától, a magyar államalapítás, illetve az állam több mint ezeréves folytonosságának emléknapjától. Szokás szerint idén is Budapesten lesz a központi megemlékezés, a kapcsolódó rendezvényeket pedig egyebek között így harangozták be a programturizmus.hu nevű honlapon: „Ismét eljött az idő, mikor együtt ünnepeljük Szent István királyunkat és az államalapítást. A Szent István-napi eseménysorozatot 2023-ban augusztus 18–20. között rendezik meg.

Állati nap van mögöttünk, elsősorban azért, mert Magyarországon tegnap volt az állatkertek napja, ez pedig jó alkalom arra, hogy néhány szót ejtsek az állatnevek helyesírásáról, emellett olyan szólásmondásokat is megemlítek, amelyeket bizonyára gyakran hallottak, de valószínűleg sosem próbálták kideríteni, honnan erednek.

„Fennkölt gondolkodású, emberszerető, bölcselő író: a magyar irodalom egyik klasszikusa. Írásmódja nem rokon sem Jókai Mór, sem Mikszáth Kálmán, sem Herczeg Ferenc stílusával; egészen másképp ír, mint bárki a koráig föllépő elbeszélők és színműírók közül. Munkáiból mélabús költőiség árad, hangulata és bája van minden írásának, eredeti zenéje prózájának. Társtalan író volt, magános fa kortársai között. Szellemének gyökerei a magyarság ezeréves földjéből táplálkoztak, őserejű művészetét nem rontotta meg semmi idegenszerűség” – írta Gárdonyi Gézáról Pintér Jenő irodalomtörténész A magyar irodalom története című átfogó művében.

A mai rész ünnepi hangulatban fog telni, ugyanis kevéssel több mint tizenegy éve, 2012. július 20-án született meg hivatalosan a Szövegkovács. A gyökerei a 2003 és 2007 közé eső időszakba nyúlnak vissza: akkoriban beszélgettem Csíkszenttamáson, a már korrektorként dolgozó első unokatestvéremmel, Kósa Erikával arról, hogy milyen jó volna egy szöveggondozásra szakosodott vállalkozást elindítani. A székelykapu árnyékában felsorolt ötleteket a vélt üzleti akadályok miatt szinte azonnal elvetettük, és csak néhány év múlva, 2012-ben kerültek elő újra.

„A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.” Valószínűleg sokan rájöttek, hogy A Dunánál című költemény első két sorát idéztem; József Attila nevéhez fűződik, és a költő által szerkesztett Szép Szó című folyóirat 1936-os könyvnapi különszámában jelent meg először.

„Ha […] össze kellene foglalnom a sikereim titkát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.” A 2020. június 18-án elhunyt Benedek Tibor szavaival hangolódom rá az olimpiai világnapra, amelyet minden év június 23-án ünneplünk annak emlékére, hogy 1894-ben ezen a napon megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Pierre de Coubertin francia báró irányításával. A tizenhat alapító között szerepelt Kemény Ferenc is, aki a magyarországi olimpiai mozgalom első úttörője, és a Magyar Olimpiai Bizottság alapító titkára volt.

„A tehetség vele születik, de hogy a művészetnek miféle terére jut, oda véletlenség löki” – idéztem Erkel Ferencet, akire ma két okból is emlékezünk. Százhetvenkilenc éve, 1844. június 15-én nyerte meg a Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítésére kiírt pályázatot; a tizenhárom beérkezett pályamunka közül az övét tartotta a legjobbnak a bírálóbizottság, amelynek Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede is tagja volt.

„Ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esni fog” – tartja a népi mondás. Szerdán írtam meg a mai rész szövegét, kint sűrű cseppek csapkodták az ablakpárkányt, és csak megjósolni lehetett, hogy milyen idő várható másnap, azaz június 8-án. De mi történik akkor, ha mégis tiszta az idő Medárd napján? Az egyik változat szerint negyven napig szárazság lesz, míg a másik változat szép, napsütéses nyarat sejtet.

A mai részt egy idézettel kezdem… „Sanyi bácsi távozott közülünk, békésen, szelíden, ahogyan életében ismertük. Nélküle csak azért nem érezzük teljesen magányosnak magunkat, mert az általa megjelölt úton ma már ezrek haladnak velünk. Fiatalok és kevésbé fiatalok együtt” – ezekkel a szavakkal kezdte a búcsúszövegét tizenhat éve Szakács Gábor rovásírás-oktató, -kutató Forrai Sándor 2007. május 25-én bekövetkezett halála után.

„Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg?” – idéztem a Toldiból jól ismert mondatot, amely mostanra szállóige lett. A Magyar néprajzi lexikon szerint a szállóige „ismert személy híressé vált mondása vagy valamely irodalmi, politikai műből származó, közkeletűvé vált kifejezés. Használatakor forrását általában nem idézik. Alkalmazási köre közismert. Formailag kötött, nem változtatható, beszédbe illesztése idézetként történik. Használata iskolázott műveltség eredménye, koronként változik az a szállóigekör, amelyet használnak. Közüle sok a nemzetközileg is elterjedt szállóige. A paraszti kultúrában igen kevéssé élnek ezzel a kifejezési formával.”

„Milyen borzasztóan könnyű a fiatalnak, ha a legkonkrétabb és legobjektívebb nehézségei vannak is, pusztán amiatt, hogy olyan elképesztően teherbíró, és még annyi ideje van mindenre, s milyen tragikus, hogy az ember erre csak akkor jön rá, mikor rég mögötte már az ifjúság” – idéztem a 2007 novemberében elhunyt Szabó Magdát, aki Kossuth-díjas író, költő, műfordító, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja volt.

„Szenvedély nélkül semmilyen sportot nem lehet művelni” – idézem az olimpiai bajnok és kardvívó Szabó Bencét két nappal a magyar sport napja előtt. A Magyar Olimpiai Bizottság honlapja szerint a Magyar Athletikai Club (MAC), Magyarország legrégebbi egyesülete 1875. május 6-án, Budapesten szervezte meg a kontinens első szabadtéri sportversenyét, és ennek emlékére ünnepeljük 2000 óta, a magyar kormány határozata alapján a magyar sport napját. A száznegyvennyolc évvel ezelőtti eseményen atlétikai és ökölvívószámokban küzdöttek egymás ellen a sportolók.