Állati nap van mögöttünk, elsősorban azért, mert Magyarországon tegnap volt az állatkertek napja, ez pedig jó alkalom arra, hogy néhány szót ejtsek az állatnevek helyesírásáról, emellett olyan szólásmondásokat is megemlítek, amelyeket bizonyára gyakran hallottak, de valószínűleg sosem próbálták kideríteni, honnan erednek.
De miért épp augusztus 9-én ünneplik az állatkertek napját? 1866-ban ezen a napon, néhány hónappal a kiegyezés előtt nyílt meg Magyarország első állatkertje, a Fővárosi Állat- és Növénykert Budapest szívében. Egyrészt ennek emlékére szervezik meg immár másodszorra az Állatkerti Fesztivált, amely augusztus 13-án zárul, a színes programokból pedig idén sem lesz hiány.
Ideje visszakanyarodnom a bevezetőben említett állatnevekhez… A legfontosabb szabályok egyike, hogy az állatok tulajdonnevét nagy kezdőbetűvel írjuk, például: Bodri, Lassie, Cirmos, Ráró, Kincsem, Bagira, Balu, Vuk és Kele. Az esetleges magyarázó utótagot kis kezdőbetűvel és kötőjel nélkül tesszük utánuk. Példaként Bodri kutyát, illetve Cirmos cicát említem meg.
Most pedig rátérek két jól ismert szólásmondásra. Az első így hangzik: „Egyik kutya, másik eb”. A háttértörténetéről egyebek között ezt írta O. Nagy Gábor a Mi fán terem? című könyvében: „Amikor Petőfi megtudja, hogy a néhány hónapja feltűnt fiatal nagyszalontai költő, a nemrég barátságába fogadott Arany János Mátyás királyt akarja megtenni tervezett költeménye hősének, a következőket írja neki. »Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt, s egyik kutya, másik eb« – azaz ez se különb a többinél, ez is épp oly hitvány, mint a többi.” Szintén sokat emlegetett szólás a „Lássuk a medvét!”. O. Nagy Gábor szerint „azt fejezik ki vele tréfásan, hogy »térjünk a lényegre, lássuk a dolog velejét!« Valójában egy 1800-as évekbeli anekdotához kapcsolódik; Jókai így írt róla: „Ez a közmondás a kecskeméti gányóról maradt el, ki abban a hiszemben látogatta meg a komédiaházat, hogy ott medvét fognak mutogatni, s mikor aztán nagyon kezdte unni a véghetetlen tragédia egymást nyújtó párbeszédeit, lekiáltott a galériáról, hogy: nem ér semmit az a sok beszéd, nem ütjük avval el, lássuk a medvét!”