Ma A Kossuth-díjas íróra, Tamási Áronra emlékezünk, aki kevéssel több mint százhuszonkilenc éve, 1897. szeptember 20-án látta meg a napvilágot Farkaslakán. Korábban már megosztottam Önökkel egy személyes történetet, amelyet most is szeretnék felidézni.
Gyerekkoromban nagy kedvencem volt az Ábel-trilógia – vagyis az Ábel a rengetegben, az Ábel az országban és az Ábel Amerikában –, amelyet a könyvtárból kölcsönöztem ki. Néhány éve az egyik karácsonyi vásáron egyetlen kiadványban lehetett hozzájutni az említett regényekhez, amelyeket szerettem volna újraolvasni. Amikor az elárusító hölgytől érdeklődtem a könyv felől, meglepetten nézett rám, és megjegyezte, hogy mostanában nem nagyon olvasnak ilyet az emberek, pedig sokat lehetne tanulni belőle. Megvásároltam, majd néhány napon belül újraolvastam az Ábel a rengetegben című regényt, amely felnőttként teljesen másként hatott rám, mint gyerekként.
A Tamási Áronnal kapcsolatos írások keresgélése közben ráakadtam egy megszívlelendő idézetre a magyar nyelvvel kapcsolatban, amit Önökkel is szeretnék megosztani. „A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe, hazát a bátorsággal irányított életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette. Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.”
Egy másik idézet így szól: „Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban ahonnét jöttek. Azonban megfüröszthetjük őket, ha fáradtan érkeznek, rendes ruhát adhatunk nekik, ha rongyosak, s jó ételt, ha a szolgálatban elszigorodtak. S főleg üzenhetünk általuk, hadd mondják meg minden magyarnak, ahol szolgálatot hűséggel teljesítenek: becsüljetek meg minket, magyar szavakat, hogy egyértelmű és erős nemzeti lelkületet s igazságos magyar társadalmat tudjunk teremteni!” Tamási Áron szavait főként manapság kellene megszívlelni, amikor egyre többen mondanak le a saját gondolatokról, illetve ellenőrzés nélkül kerülnek nyilvánosságra a különféle szövegek. Egyébként 2008-tól – a Székelyföldi Művelődésszervezők Egyesülete kezdeményezésére – Székelyföld-szerte minden évben igyekeztek megtartani a székely kultúra napját a Tamási Áron születésnapjához legközelebb eső hétvégén.
