Sarány István: Derűs alkotások

Rég láttam ennyire derűs tárlatot, mint Török Bíró Erzsébet textilművész gyűjteményes kiállítását a székelyudvarhelyi művelődési ház koncerttermében. A tárlatot vasárnapig lehetett látogatni, sajnos így nem tudom felhívni rá a figyelmét azoknak, akik nem tudtak róla, vagy nem lehettek jelen a megnyitón.

(tovább…) Continue Reading

Bíró Béla: A folytonosság követelménye

A Münsteri Egyetem szociológiai kutatócsoportja az Európát érintő legfontosabb kérdésekben rendszeresen végez hazai és nemzetközi felmérésket. A napokban egy olyan kutatás eredményeit tette közzé, melyben a bevándorlással, a klímaválsággal és a világjárvánnyal kapcsolatos problémákra kérdeztek rá.

(tovább…) Continue Reading

Sarány István: Nagybányán jártam

Minap Nagybányán jártam. Örömmel tértem vissza a ritkán, de annál nagyobb kíváncsisággal és jóleső érzéssel felkeresett nagyvárosba. Nagyon szeretem a hangulatát, a művésztelep kisugárzását érezni minduntalan, a Szent István-torony, vagy református templom tornya vörös toronysisakjával talán a képzőművészeti alkotásokon leggyakrabban megörökített két épület Erdélyben, alakjuk mindegyre feltűnik vagy felsejlik a Nagybányán élt és alkotott, no meg jelenleg is alkotó művészek munkáin.

(tovább…) Continue Reading

Bíró Béla: Válságok és gyerekek

Mi, felnőttek, akik a korábbinál is gyakrabban lógunk a tévé képernyőjén, vagy útközben is az autórádió híradásait követjük, legtöbbször nem is tudatosítjuk magunkban, hogy mindebből a gyerekeink vagy az unokáink sem maradnak ki. Erdélyben és Magyarországon 10 és százezrével vannak olyan 6 és 14 éves gyerekek, akik csaknem évek óta vagy akár közel egy évtizede válság-üzemmódban nevelkednek. Egymást kizáró narratívák, érzelmi túlfűtöttség, bezárt iskolák, tiltott sportösszejövetelek, karantén.

(tovább…) Continue Reading

Garzó Ferenc: A márkanév brandszere

Körülbelül másfél évtizeddel ezelőtt mindössze harminckét dollár gyűlt össze a kalapban azon a washingtoni metróállomáson, ahol egy ember negyvenöt percen át hegedült. A hat Bach-zenemű hangjai ez idő alatt több ezer járókelő fülét megüthették, de mindössze húszan adtak pénzt. Amikor a zene elhallgatott, senki sem tapsolt. Senki nem tudta, hogy a zene egyik „királyfia” volt koldusnak öltözve: Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebbnek tartott darabjait 3,5 millió dollárt érő Stradivariján. Két nappal korábban ugyanez a művész ugyanezen a hangszeren ugyanezeket a műveket egy teltházas bostoni színházban adta elő, ahol a jegyek átlagosan száz dollárba kerültek. 

Continue Reading