Vélemény

Úgy írok egyfajta húsvéti köszöntőt, hogy a szó hagyományos értelmében talán nem is volnék hívő. Ámbár egyetemi tanárként semmi esélyem sem lett volna arra, hogy magyar és világirodalmat adjak elő, ha nem ismerem a Bibliát. Irodalmárként esztétikai vonatkozásban valóban szent szövegnek kellett tekintenem.

A tanács felkért, hogy vegyek részt a zsüriben és elgondoltam, az életem során milyen könyveket olvastam el, amelyek vagy a járványok körül forognak, vagy éppen valamiféle ragályos kór a kiindulópontjuk.

Halála megtudtakor alig volt erőm írni valamit. Előtte, amikor betöltötte – betöltöttük, hiszen alig másfél hónappal volt idősebb nálam – a hetvenet, akkor igen, akkor lelkesen köszöntöttem, hiszen nagyon szerettem és nagyon tiszteltem ezt a szikár, rendkívül művelt és jóérzésű embert, akivel kollégának lenni megtiszteltetés volt,

„Aki tiszta szívvel az igazságot keresi az Krisztust követi.” Márton Áron üzente ezt Illyés Gyulának, aki bevallotta, hogy ő nem hívő. Domokos Pál Péter Rendületlenül című könyvében olvastam ezt.

„A népszokások csak ritkán szuverén események, hisz mindig integrálódtak a vallásos ünnepek rítussoraiba, szerkezetébe. És ez fordítva is igaz: az egyetemes vallási ünnepek sokszor a népszokások szövetében ritualizálódnak”.

Azt már kezdettől bármely józanul gondolkodó ember tudhatta, hogy a koronavírus által fenyegetett embercsoportok nem korlátozódnak pusztán a 65 év fölöti korosztályra, illetve a csecsemőkre és a súlyos betegekre. Van két másik, a járvány által súlyosan fenyegetett európai embercsoport is, mely hasonló mértékben ki van szolgáltatva a fertőzésnek. A romák és bevándorlók.

Az utolsó partizán. Két évvel ezelőtt, ezzel a címmel, egy óránál is hosszabb dokumentumfilmet készítettek róla amerikai filmstúdiók. Sokfele a világon az örök tiltakozónak és örök forradalmárnak tartották.

A mostani hangzavarban és információözönben nehéz a világjárványról eredeti dolgot feljegyezni, ugyanakkor azonban egyenesen lehetetlen nem róla, valamilyen eseményéről, sajátos, fontos vonatkozásáról írni.

Egy hete, március 25-én halt meg, Párizsban, Paul Goma román író, számos könyv szerzője, akinek a művei előbb jelentek meg idegen nyelven: németül, franciául, olaszul, hollandul például, mint az író anyanyelvén, románul.

A vészhelyzet sok mindent előcsal az emberekből, ilyenkor mutatkozik meg kinek-kinek az igazi arca. Vagy akár a rejtett énje. Örömmel tapasztaltam, hogy nagyon sokan megmozdultak, és valamit tenni akarnak a járvány terjedésének megakadályozása vagy legalább késleltetése, a kór következményeinek enyhítése érdekében.

A koronavírus által előidézett világjárvány – történhetett volna-e ez másként? – a
nagyhatalmi politizálás egyik fő témájává vált.

Az olimpia elhalasztva, minden sportesemény felfüggesztve, egyetlen egy kivételével: Jekatyerinburgban április negyedikéig még tart a sakkvilágbajnok-jelöltek versenye.