Immáron a negyedik határnapot tűzte ki az Alkotmánybíróság, hogy döntést hozzon, abban a látszólag egyszerű jogi kérdésben, miszerint alkotmányos-e az a törvényes rendelkezés, miszerint csak az lehet a kormány tagja, aki nem szenvedett büntetőítéletet, magyarán, akit nem ítéltek el semmilyen bűnügyben. Az ezzel kapcsolatos óvást a Nép ügyvédje, Victor Ciorbea nyújtotta be.
Valer Dorneanu, az Alkotmánybíróság elnöke azzal indokolta a folyamatos halasztást, hogy nagyon bonyolult jogi kérdésről van szó, amelyik alaposabb vizsgálatot igényel. Első pillanatban érthetetlennek tűnik, hogy mi lenne alkotmánysértő abban, ha egy kormánytagtól megkövetelik a büntetlen előéletet. Ha ugyanis egy buszsofőrtől, vagyonkezelőtől, kasszástól a törvény megkövetelheti a büntetlen előéletet, akkor miért ne tehetné meg ugyanezt egy miniszterrel, vagy miniszterelnökkel szemben?
A helyzet azonban jogilag nem ilyen egyszerű. Az Alkotmány előírja ugyanis a hatalmi ágak szétválasztását és azok egymás közötti egyenlőségét. Csakis ez a szabályozás felel meg a törvényi kiszámíthatóság alkotmányos követelményének. Jelenleg pedig e tekintetben nincs egyenlőség a hatalmi ágak között. Képviselők és szenátorok esetében a törvény csak azt a feltételt szabja, hogy a jelölteket nem tiltották el jogerősen a választási és megválaszthatósági jogaik gyakorlásától, s a tiltás csak arra az időtartamra vonatkozik, amelyre az említett jogokat megvonták. A bírák és ügyészek esetében a büntetlen előéletet követeli meg a törvény, míg az államfő esetében (akinek szintén van bizonyos végrehajtói jogköre) semmilyen korlátozás nem létezik, tehát büntetett előélettel lehet valaki államfő, de miniszter nem. A jelenlegi szabályozás tehát nem csak különböző követelményeket fogalmaz meg az egyes hatalmi ágakat képviselő személyekkel szemben, hanem más terminológiát is alkalmaz, ami szintén nem szerencsés jogtechnikai szempontból.
Még ennél is fontosabb azonban a Nép ügyvédjének azon érve, hogy a kormánytagokra vonatkozó tiltás ellentétben áll az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, amely kimondja, hogy ?Minden személynek joga van a hazája közügyeinek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselői útján való részvételhez. Minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazásához.?. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát Románia elfogadta, ratifikálta, ami azt jelenti, hogy része lett a belső jognak és az Alkotmány 20-as cikkelye értelmében az emberi jogok kérdésében a nemzetközi szerződéseknek elsőbbségük van a hazai szabályozással szemben.
Úgy tűnik tehát, hogy a Nép ügyvédjének alkotmányossági óvása megalapozott. A kérdés az, hogy a jelenlegi politikai helyzetben, amikor az egyik legfontosabb belpolitikai vita épp a korrupcióellenes fellépés körül bontakozott ki, vállalja-e a taláros testület ? azt követően, hogy az elhíresült 13-as számú sürgősségi kormányrendelet kapcsán elmarasztalta az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályt ? hogy egy újabb döntésével lehetővé tegye Liviu Dragneanak, hogy beüljön a miniszterelnöki székbe. Ezt leghamarabb április 27-én fogjuk megtudni.
Szerintem azonban van a kérdésnek egy a konkrét politikai helyzeten messze túlmutató vonatkozása is. Az a tény, hogy a büntetett előélet önmagában hátrányosan különbözteti meg azokat, akik ebben a helyzetben vannak szerintem alkotmányossági szempontból aggályos. A büntetett előélet intézménye ugyanis sérti az ártatlanság vélelmének, ugyancsak alkotmányos elvét, mert ennek révén a törvényhozó azt mondja, hogy X már elkövetett egy bűncselekményt, nem lehet belőle tűzoltó és katona, vadakat terelő juhász vagy miniszter, mert feltételezem róla, hogy ismét bűnt fog elkövetni. Márpedig az ilyen törvényi feltételezés alkotmányellenes.