A legaggasztóbb fejlemény az, hogy ? amint Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke alkalmi üzenetében megfogalmazta ? napjainkban az újságírókat nem csupán tekintélyuralmi rendszerekben, de demokratikusnak tartott országokban is egyre gyakrabban megfélemlítik, hátrányos intézkedésekkel sújtják.
Kedves hallgatóim, tegnap, május harmadikán ?ünnepeltük? a Sajtószabadság világnapját. Remélem, kiérzik az idézőjel, hiszen a sajtószabadság ügye manapság egyáltalán nem áll jól, nem sok ünnepelni való van benne. Az Újságírók határok nélkül nevű, a sajtószabadságra és az újságírók érdekvédelmére szakosodott világszervezet épphogy arra figyelmeztet ezen a napon, hogy a sajtószabadság régen állt ilyen rosszul és soha nem volt még ekkora veszélyben a mint napjainkban. Tajani, aki maga is gyakorló újságíró volt, hozzáteszi, hogy az újságírói munka függetlenségének hiányában ?nem lehet a politikát ellenőrizni, nincs hatékony korrupció elleni küzdelem, jó kormányzás és döntési szabadság sem. Az Európai Unió ezért a sajtószabadság legerősebb védelmezője a világon.?
Az ünnepet leginkább, sajnos, pont a szomszédságunkban zajló sajtóellenes folyamatok rontják el. Törökországot manapság a ?médiamunkások legnagyobb börtönének? is hívják. A stockholmi Szabadság központ szerint a tavalyi puccskísérlet után közel kétszáz újságírót börtönöztek be, és százötven szerkesztőséget zártak be. Számos újságíró van börtönben és él elnyomás alatt Oroszországban és Fehéroroszországban, rettenetes a helyzet a távoli Kínában, Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában is. Ami számunkra a legkétségbeejtőbb, az utóbbi években folyamatosan romlik a sajtó állapota Magyarországon is. Ezért is némi fenntartással kell fogadnunk az Európai Parlament néppárti elnökének határozott kijelentését, hogy az Unió ?a sajtószabadság legerősebb védelmezője a világon?. Igaz ugyan, hogy a 2011-es magyar médiatörvény enyhítését elérte nagy nehezen az Unió, az is igaz, hogy közben a magyar kormány számos más területen súlyos gondokat okoz immár a saját európai pártcsaládjának is ? a felsőoktatási törvény és a civiltörvény módosításától a tűrhetetlen EU-ellenes retorikáig, a szándékos gyűlöletkeltésig vagy az éppen zajló nemzeti konzultációig ?, és Brüsszelben meg Strasbourgban már nem győznek Orbánékkal foglalkozni, de az is tény, hogy a sok problematikusság közepette (amelyek között nem utolsó a példátlan mértékű korrupció), a sajtóban elkövetett visszaélésekkel nemigen foglalkozott az EU eléggé, legalábbis nem sok eredménnyel.
Magyarországon a kormány rátelepedett a tájékoztatásra, nyíltan saját hatalmi játszmáinak eszközévé teszi a tájékoztatás platformjait. Ugyanakkor az érdekeltségébe tartozó média és munkatársai csillagászati állami támogatásban részesülnek. A szabad sajtó egyik ismérve bármelyik országban a független sajtóorgánumok kormányzati támogatása, ehelyett azonban ezeknek egyenesen az ellehetetlenítése folyik. Gondoljunk elsősorban a Népszabadság megszűntetésére, ami elévülhetetlen bűnként marad meg a magyar sajtó történetében.
Kedves hallgatóim, felmerülhet önökben a kérdés, hogy miért nem a romániai, ezen belül az erdélyi magyar nyelvű sajtóval foglalkozom, s miért inkább a magyarországival. Mondhatnám, hogy például azért, mert miközben a korrupció szintjét tekintve a nemzetközi felmérésekban Magyarország már ugyanarra a szintre süllyedt Romániával, a sajtószabadság romlásának üteme viszont uniós viszonylatban Magyarországon a legnagyobb. Mondhatnám, hogy azért, mert magyar anyanyelvű újságíróként, aki voltam, több magyarországi szakmai díj kitüntettjeként, természetes módon érdekel az ottani nyilvánosság állapota. De érdekel még ? itt nem részletezhetően ? bizonyos érintettség okán is…
Viszont ha már erről van szó, sajnos elmondható az is, hogy az erdélyi magyar sajtószabadság pont olyan rosszul áll, ha nem még rosszabbul, mint az odaáti. Fontos témák hiányoznak, főleg éppen a magyarországi állapotokkal és képviseletünkkel kapcsolatban, független kiadványok szűnnek meg, illetve esnek áldozatul a szándékos lebutításnak, egyes, a ?templomban fütyülő? újságírók kiközösítésének. Bizonyos dolgokról hallgat az erdélyi média, bizonyos témákat egyszerűen nincs hova megírni. Figyelemre méltó kivétel éppen a közmédia, pontosabban a közrádió!
Maradjunk abban, hogy a sajtószabadság csak akkor szabadság igazából, ha teljes. Idén a Sajtószabadság világnapja szomorú nap volt.