Vélemény

A régóta néppárti többségű Európai Unió kormánya, az Európai Bizottság egy hirtelen ötlettől és egy híres hiszterikától vezérelve az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (a híres MCV) keretében november tizenharmadikán olyan jelentést adott ki, amely az uborka görbületét is überolni fogja az intézményesített fontoskodás és ünnepélyes feleslegesség példáinak tárházában.

Ilyenkor merül fel a gyanú, hogy a korlátoltság nem elég magyarázat, itt indulat, egész pontosan rosszindulat munkál. (tovább…)

Két kolozsvári értelmiségi – egy magyar és egy román – beszélgetését olvastam nemrég egy bukaresti lapban. Érdekes módon – sok mindenben egyetértettek. Sőt, egymás barátságát és segítségét keresték a mai világban, a százéves évforduló közeledtével. Ajánlanám ezt másoknak is.

A gond, amelyik mindkettőjüket egyformán foglalkoztatja, hogy olyan időket élünk, amelyek a fasizmus kezdetére emlékeztetnek. Igen, jól hallották. A mai helyzet itt, Romániában – és még más kelet- és közép-európai országokban is – (tovább…)

Érthetetlen és értelmetlen mindaz, ami a hazai nagypolitikában zajlik. A történések a két palota – a Victoria és a Cotroceni…

Ceaușescu alatt divat volt a román elsőbbség hangsúlyozása, melynek talán csak románul volt neve, s az is ironikus, a protocronism. Ezt az– akkortájt mániákussá fokozódó – törekvést már a román értelmiségiek egy jelentős része is nevetségesnek találta – s már amennyire a kor körülményei között lehetett – igyekezett is nevetségessé tenni. A rendszerváltás nyomán az irónia legitimáltatott, aztán lassacskán meg is feledkeztünk róla. (tovább…)

Gondolják csak el a kedves hallgatók, ha Mezőségről hallannak mi jut az eszükbe?  Jobb vagy rosszabb, de mindenekelőtt “az  egyik dombra fel-, a másik dombról le” típusú hosszú és kanyargós utak, amelyek manapság szerencsére ki vannak aszfaltozva és csak a mellékutcákon vár a még mindig nagyon is vendégmarasztaló, agyagos sár. Azután meg meglehetősen egyhangú táj, helyenként pusztuló házak és bezárt templomok, de aki manapság járt arrafelé azt is tudja, hogy imitt-amott azért érezhetőek a jó irányú változások jelei is, (tovább…)

Érdekes feltevést olvastam egy tegnapi cikkben a kontinensünk jövőjét meghatározó új európai kormány – értsd: Európai Bizottság – vezetőjének kijelöléséről. Túl sok esélyt nem adhatunk a tippnek, de kombinálni mindig érdekes. Annál inkább illik óvatosnak lennem, mivel előfordulhat, hogy mire nyilvánosságra kerül a bejelentésem, ma délutánra már meglesz az ideiglenes „végeredmény.”

Igen, ma az Európai Parlament legnagyobb pártcsaládjának, az Európai Néppártnak (EPP) kétnapos kongresszusán, (tovább…)

November hetedike van. Valamikor ünnep volt. Nekem ma is az – a nevelt lányom születésnapja. Isten éltesse!

Nagyon tetszett Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár úrnak a vallomása, mely szerint nem magyarnak született, hanem „embergyermeknek”. És ezt a kolozsvári egyetem magyar katedrájának egyik vezetője mondja, és arra figyelmeztet – többek között -, hogy „a népszámláláskor jó lenne odafigyelni a kettős identitásúakra is”. (tovább…)

Eddigi tapasztalataim szerint a november szó jelentése egyenértékű a hideggel, a borús idővel, az ólomszínű égbolttal, a hűvös kitartó esővel. Erre fel a hét végén arra kellett rájönnünk, hogy kár volt befűteni, mert éjszaka fulladoztunk a melegtől. Nappal pedig rövid ujjú ingben, rövidnadrágban kerestük a tennivalót – vagy az édes semmittevést – kint, a szabadban, a pazar napsütésben. Jól esett magunkba szívni a forró novemberi nap melegét, feltöltődni energiájával. (tovább…)

A minket is közvetlenül érintő német demokrácia kínban van.

Angela Merkel – hesseni kudarcot követő – visszalépése az utódlás kérdését akuttá tette. A kancellárasszony bejelentette lemondását a pártelnökségről, s mivel többszörösen kinyilvánította, hogy a győztes párt pártelnökének egyben kancellárnak is kell lennie, a helyébe lépő pártelnök szinte bizonyosan kancellár is lesz. Legalábbis a jelenlegi tényállás szerint. (tovább…)

Azt hiszem, néhány napig még ez lesz a romániai sőt a magyarországi média slágere: maratoni meccsen, a tegnap este, a harmadosztályú Csíkszeredai Futball Klub a Románia Kupa nyolcad döntőjében búcsúra kényszerítette az első ligás, nem is tudom hányszoros országos bajnok, kupagyőztes és országos válogatottakkal megtűzdelt Bukaresti Dinamot. Ráadásul nem is akármilyen mérkőzésen, hanem valóban soha nem látott izgalmak után, hiszen csak a tizedik tizenegyes-párosítás döntötte el a továbbjutót. És azt hiszem, teljesen mindegy, (tovább…)

Nem mintha a világban nem volnának iszonyú rémségek (Braziliában államelnöknek választottak, természetesen az ismert féknyúzós háló- propagandával, egy szélsőjobboldali eszementet, aki azzal kampányolt, hogy a diktatúrában több politikai ellenfelet kellett volna fizikailag megsemmisíteni, és könnyítené az Amazonas esőerdő kivágását), meggondolkoztató folyamatok (Angela Merkel kancellár politikai agóniája az európai konstrukció és stabilitás összefüggésében), (tovább…)

A.Gergely András tanulmányában olvastam: „tompák és vaksik lettünk a művészetek és a mindennapi élet eseménymeneteinek a felfogásában”. A magyarországi kulturális antropológus professzor szerint az asszociációs képesség helyett a táblázatok látszat-korrektsége vált uralkodóvá. Vagyis tetteink elkövetése után a táblázatok, az adatsorok mögé bújunk és nem vállaljuk a felelősséget. „A kizárásokkal és a bekebelezésekkel élünk”. – Szép új világ, nemde! Vagy tán nagyon is régi? Géta-dák? Őseurópai? (tovább…)