Riogatnak. Innen és onnan. Jobbról és balról. Politikusok – hatalmon lévők és ellenzékiek –, médiaguruk és -napszámosok. Katonai szakértők, környezetvédők és virológusok. Mindennel is riogatnak, és az ellenkezőjével is. Gazdasági csőddel, elszegényedéssel és éhhalállal. Energiaválsággal, atomháborúval, döghalállal. Kisebb nagyobb sikerrel riogatnak, csak azért, hogy féljünk. Féljünk és vásároljunk. Raktározzunk el készleteket, ha netán bekövetkezne az, amivel ijesztgetnek.
Ugyan semmi sem valószínű, de sohasem lehet tudni…
Segít a riogatásban, hogy a közösségi médiát – s az ezt szolgán követő, ebből táplálkozó hagyományos médiát is – elöntötték az álhírek. Megoldást senki sem vázol, szenzációhajhász címekkel és tartalmakkal kelt aggodalmat, és azt sziszegi: féljetek! Aki a koronavírus járvány kezdetén meggyőződéssel állította, hogy a maszkviselet többet árt, mint használ, a járvány tetőzésekor már gyilkosnak nevezte azt, aki az üres utcán leveti a maszkot. Az, aki korábban influenzához hasonló könnyű lefolyású betegségnek nevezte a koronavírus-járványt, az ma apokaliptikus jövőképet fest ördög helyett a falra.
A félelem lassú vírus. És pusztítóbb, mint a koronavírus. Irracionális döntésekre késztet.
Fél az egyszerű ember. Sokan félnek a vírusoktól, az oroszoktól, az éhen fagyástól, félnek egymástól. Garanciákra várnak, hogy nem történik velük semmi rossz. Elvetettük, levetettük sokan a keresztény gondolkodást, s most nem akarjuk elfogadni, hogy senki embertársunk sem szavatolhatja ezt.
Az életünk manapság furcsa és félelemkeltő. Ezt kellene átváltani megfontolt és óvatos életmódra. Hessegessük el negatív gondolatainkat és ne féljünk. Éljünk! Éljünk a mindennapokban azzal a reménységgel, hogy a háborúnak a szomszédban, a járványnak egyszer vége lesz, akkor vissza tér a kézfogás, az ölelés. Meghalljuk, hogy a kétségbeesés napjaiban is visszhangzik lelkünk mélyén a hit: „Az Élet él és élni akar!”
Érdemes félelmeink közepette elgondolkodni II. János Pál pápa szavain:
„Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat! Nyissátok meg az ő üdvözítő hatalma előtt az államhatárokat, a gazdasági és politikai rendszerek határait, a kultúra, a fejlődés és a civilizáció széles mezőinek korlátait. Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy mi lakik az emberben. De egyedül Ő tudja ezt! Manapság az emberek nagyon sokszor nem tudják, hogy mit hordoznak magukban, lelkük mélyén, a szívükben. Sokszor olyan bizonytalanná válik a földi élet értelme. Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!”
A XX. század egyik legjelentősebb gondolkodójának, nagybetűs emberének élete és munkássága tanúság arra, hogy azzal a tudattal kellene végigjárnunk földi utunkat, hogy noha élni életveszélyes, magunkra és másokra vigyázva, mégsem állandó rettegésben kell megélnünk az éveket, a hónapokat, a napokat, az órákat, a perceket, amellyel a Teremtő (vagy a természet) – kinek-kinek hite szerint – megajándékozott.