Vélemény

Azt hiszem, a kedves hallgatók egyetértenek velem abban, hogy kizárólag érzelmi alapú székelyföldi területi autonómiát létrehozni lehetetlen. A gyakorlati, mindennapokban használható autonómia mindenekelőtt értelmi, ha úgy tetszik racionális alapú megközelítést igényel, bármiféle érzelmi megközelítés szimbolikus játék és pótcselekvés marad. Tekintettel arra, hogy a hét végén a Székely Nemzeti Tanács szorgalmazására megint többfele őrtűzeket és gyertyákat gyújtanak, még ha sokan is megsértődnek, akkor is el kell mondanom, (tovább…)

Július 21-én együtt ebédeltünk a marosvásárhelyi Laci csárdában Barabási Albert-Lászlóval és feleségével, Janettel. Múltról, közös emlékekről, jelenről, jövőről beszélgettünk – tudományos munkásságáról, családjáról, terveiről. Megemlítette, hogy van egy közös pályázatuk Lovász László matematikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Ez nekem annyira fontosnak tűnt, hogy aznap esti fellépése során hozzászólóként a Kultúrpalota kistermében összegyűlteknek is elújságoltam. Ők tehát első kézből értesülhettek arról, ami most valósággá vált.

(tovább…)

A bukarestiek ki vannak éhezve a színházra – iszonyúan nehéz bejutni, jegyhez hozzájutni az Országos Színházi Fesztivál egy-egy magyar nyelvű előadására. A sepsiszentgyörgyiek Alice előadására még találtak helyet nekem az UNITER-nél, de a temesváriak Rabenthal előadására már nem. Szerencsére az utcán találkoztam Bandi András Zsolttal – az előadás egyik főszereplőjével -, s az ő segítségével mégiscsak bejutottam. Köszönöm, Bandi András Zsolt! – mert különben szegényebb lennék egy színházi élménnyel. (tovább…)

Fölösleges szépíteni, a Velencei Bizottság jelentése a Btk., és az (i)gazságszolgáltatást érintő törvények módosításáról, a legpesszimistább várakozásokat igazolja: az egész eljárás elhibázott, káros és a korrupció elleni harc fölpuhítását, megvádolt és elítélt korrupt politikusok mentegetését szolgálja, és a jogállamiság alapjait kezdte ki, ellentétes nemcsak az EU szellemével, hanem összeegyeztethetelen annak jogrendszerével is (persze nevetséges is, ahogy pancser, harmad-negyedrendű “jogászkodók” összetákolták és a parlamenten – (tovább…)

Aki olvassa az írásaimat, úgy érezheti, hogy jobbára minden ötletemet másoktól veszem. Nem téved. Valóban így van. Amit most írandó vagyok, szintén egy magyarszakos tanártól veszem, akivel szinte naponta együttgondolkodom. Az illető folyton elszörnyülködik azon az elméleten, mely évtizedeken át iskolai nyelvoktatásunk egyik alaptétele lehetett, hogy ugyanis a nyelvnek úgynevezett emeletei vannak. Azaz a nyelvet hangokból, szavakból és végül mondatrészekből kell úgymond felépítenünk. Ez tökéletes képtelenség, állítja. (tovább…)

Kedves hallgatóim, el kell árulnom, hogy az elmúlt szombaton, a Szövetségi Képviselő Tanácsa ülésének én voltam a leghűségesebb hallgatója. A magyarázat egyszerű. Az RMDSZ vezető testületének üléseiről az utóbbi időben csak különböző médiaszemelvényeket olvastam, láttam vagy hallottam és ez természetes is, hiszen az órákon át tartó gyűléseken elhangzottakat valamiképpen össze kell foglalni, még azzal a kockázattal is, hogy az újságírók vagy szerkesztőségek óhatatlanul az ott történtek egyik vagy másik arcát állítják élesebb fénybe. (tovább…)

Erdélyben tapasztalatom szerint nem sokan követik különösebb figyelemmel az európai uniós híreket, tudósításokat, közleményeket, adatokat. Sajtónk fel-felkap néha egyet-egyet, amikor…

Alig fejeződött be az Állami Zsidó Színház jiddis színházi fesztiválja, a TESFEST – melyen a hazai társulat mellett lengyelországi, izraeli, franciaországi, amerikai, ausztriai társulatok, illetve előadások szerepeltek; sőt, Moldva Köztársaság is jelen volt egy előadással; Székelyudvarhelyen pedig most zajlik az IFESZT 9-ik kiadása – 16 előadást láthatnak, többnyire mai darabokat, és közülük nem lóg ki Shakespeare sem, aki klasszikus lévén mindig mai. Aztán rövidesen elkezdődik az Országos Színházi Fesztivál is, Bukarestben. (tovább…)

Az utóbbi két év közpolitikái már a kormányozhatóság alsó határát surolják, és már nem az elképzelt demokrácia (illetve a poszt-demokrácia), hanem az állam szétzüllesztésének a veszélye fenyeget, a működésképtelenség. (Amire utalok, az a “gouvernmentalité” – Foucault bonyolult fogalomhasználatában. Foucault fogalma egyszerre utal a konkrét, szervezdett és informális hatalom gyakorlási technikákra, és ami lényegesebb egyfajta kormányzási/kormányzati, de széles körben elterjedt mentalitásra: (tovább…)

A melegeket lehetetlen nem elfogadni. Persze elfogadni sem könnyű.

Főként a hívőket nem értem, amikor a homoszexualitást bűnnek, sőt valamiféle elfajzásnak tekintik. Hiszen ha a gender-elmélet alaptétele, miszerint a nemek társadalmi képződmények, és a környezetünk tesz férfivá vagy nővé, hamis, az csakis azt jelentheti, hogy a melegek „egészséges” emberből nem valamiféle perverz kísértés révén válnak meleggé, hanem annak születnek. (tovább…)

Úgy június vége lehetett, amikor a magyarországi kormánypárti média elkezdte pocskondiázni valamennyi csatornáján – és nem kevés van belőlük – az  Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottságát, közismert betűszóval a LIBE-t. Azért szedték le a keresztvizet a testületben dolgozó képviselőkről, mert képesek voltak elfogadni, és ennek megfelelően nagy szavazatkülönbséggel pozitívan véleményezni, azt a Sargentini-jelentést, amelyet azóta plenáris ülésen is megszavaztak,  Budapesten pedig szitokszóvá vál,t és az elkövetkező hetekben-hónapokban  is kemény és kiméletlen harcot hirdettek ellene. (tovább…)

Politikusok és különböző véleményformálók nem győzik levonni a Román Ortodox Egyházhoz (Biserica Ortodoxa Romana – BOR) közel álló „civil szervezet” kezdeményezésére megtartott népszavazás kudarcának tanulságait. A magyarországi „konzultációkat” idézően ostoba, bár tétjében azokat fölülmúló akciót mondhatni megrázó érdektelenség kísérte – és ha már az összehasonlítást merészeltük megkockáztatni, tegyük hozzá gyorsan, hogy Magyarországon ez a kérdés messzemenően lerendezett: (tovább…)