Érdekes ás tanulságos tapasztalatban volt részem a hét végén. Borszéken jártam, azon a hajdan szebb időket megért, jobb világot látott fürdőhelyen, amely rendkívüli adottságai ellenére mindig a peremvidéken helyezkedett el. Hol politikai földrajzi, hol gazdasági szempontból. De ez a peremhelyzet is lehetővé tette, hogy az adott kor, korok körülményei közepette is fejlődjék, a gyógyfürdőre, kúrára no meg élénk társasági életre vágyó úri közönség egyik kedvelt úticéljává váljék, felkapott nyaralóhelyévé legyen. Ezt bizonyítja a borvízkutak, gyógyfürdők léte, a szállodák és villák sokasága, az épületek stílusa.
A turizmus a kommunizmus időszakában is élénk volt a településen, a dolgozó néptömegek üdülőjeggyel töltöttek hetes, tíznapos turnusokat a telepen, az államosított villák, szállodák hajdani nevük helyett számokat kaptak, felelős gazda helyett gondnokot, működtek az állam által megszabott áron üzemelő közétkeztetési egységek – vagy hogy nevezték az átható menzaillatú kifőzdéket, kantinokat? – s míg tartott a turistaszezon, teltház volt. A hévízi vasútállomáson minden érkező és induló vonathoz volt buszjárat, egyszerre akár több jármű is a turisták rendelkezésére állt.
Aztán a jött a várt, de sosem remélt rendszerváltás, ami magával hozta az állami vállalatok – így a borszéki fürdővállalat – privatizációját és az 1948-as államosításkor elkobzott magán- és közösségi javak visszaszolgáltatásának lehetőségét. Még emlékszünk, az Iliescu-kormányzat az okos leányról szóló Mátyás-királyos mesében leírtak alapján járt el: úgy privatizált, hogy azért ne kerüljön más kezébe semmi, s úgy adott vissza, hogy lehetőleg az adott pillanatban a javak haszonélvezőinek is maradjon valami. Adott is meg nem is, tartott is meg, meg nem is.
A fürdővállalat ingatlanvagyona pedig jórészt egyénektől, családoktól, netán közületektől, vállalatoktól, egyházaktól elkobzott ingatlanokból tevődött össze, így egyaránt harcolt érte a fürdővállalat régi és új tulajdonosa, no meg a hajdani tulajdonosok, illetve azok örököseinek tömege. Az átgondolatlan privatizáció munkát adott évekre az igazságszolgáltatási szerveknek, sok-sok bosszúságot adott a pereskedőknek és évekre, évtizedekre visszavetette a telep, a település, a hasonló jellegű települések fejlődését.
Ugye, a közelmúltban számos írás foglalkozott a központi sajtóban Herkulesfürdő vagy Buziásfürdő pusztulásával, épített örökségének ebek harmincadjára való juttatásával. De hasonló metamorfózison ment át számos fürdőtelep. Volt, amelyet teljes mértékben felszámolt ez a változás, például Málnásfürdőt, másokat csupán megviselt, de azt alaposan, mint Tusnádfürdőt és Borszéket. Tusnádfürdő talán lépéselőnyben van Borszékhez képest, ugyanis ott hamarabb sikerült lezárni a tulajdonjog tisztázásának folyamatát – noha még ott is látunk gazdátlan vagy annak tűnő patinás villákat –, Borszéken viszont szembetűnő a kontraszt, ugyanis a központi sétány több reprezentatív épülete vásott rommá felelőtlen befektetők ténykedése nyomán. A két legfájóbb pont talán a hajdani Reménység szálló, illetve a Mélik szálló, szomszédságukban pár impozáns, méretében és stílusában egyaránt lenyűgöző villa. Sok, a régi képeslapokról ismert, hasonlóan bámulatos épület időközben eltűnt, másokat hozzá nem értő kezek, kétes ízlésű egyének fura amalgámmá alakították, de számos jó példát láthatunk arra is, hogy kis törődéssel és némi pénzzel kellemes, múltidéző de korszerű kényelmet nyújtó környezetet lehet kialakítani, s vagy családi nyaralóként, vagy szálláshelyként, netán panzióként működtetni az örökbe kapott vagy vásárolt régi épületet.
Kétségtelenül, a nyaralási szokások megváltoztak, manapság az emberek inkább wellnessre járnak, mint gyógyfürdőre, s mikor nyaralni, netán telelni mennek, nemcsak szállásra és étkezésre vágynak, hanem érdekes programokra is. Borszék sípályájával és nyári bobszánkópályájával, kirándulási lehetőségeivel és közösségi eseményeivel ezt a többletet próbálja nyújtani. A közelmúlt elvarratlan történetei azonban mély sebeket ejtettek a település arculatán, s ezeket a sebhelyeket nehéz lesz eltüntetni.
Ezért volt érdekes és tanulságos hétvégi borszéki kiruccanásom…