Megtörténhet, hogy a nevét nem helyesen ejtem ki, de annyi bizonyos, hogy a 46 éves  izraeli Yuan Noal Harrari napjaink egyik legfelkapottabb társadalomtudósa. Voltaképpen történész, pontosabban középkortörténész és hadtörténész, de hírnevet leginkább azzal szerzett magának, hogy a világ több nyelvén számos olyan összegező munkája jelent meg, amelyek az emberiség globális gondjait tárgyalják. Valahogyan olyan stílusban, ahogyan a huszadik században a Római Klub elnevezés alatt összegyűlt tudósok és politikusok töprengtek a jövő tennivalóiról.

Nos, az elmúlt napokban az amerikai Financial Times a pandémia amerikai és európai megjelenésének egy éves évfordulója alkalmából egy meglehetősen hosszú Harrari irást jelentetett meg Az egy évnyi Covid leckéi címmel, amelyben jónéhány igen érdekes vonatkozás szerepel.

A szerző mindenekelőtt leszögezi, hogy a jelenlegi járvány nem azt mutatta meg, hogy az ember védtelen és tehetetlen a természet erői előtt, hanem éppen ellenkezőleg. Amikor a fekete himlő, a spanyol nátha és más járványok végigsöpörtek a világon, akkor az emberiség gyakorlatilag valóban csak nézhette, hogy mi történik, de most néhány hét alatt elszigetelték a vírust, feltárták a szerkezetét és készülnek ellene a védőoltások.

Észre kell azt is venni, fűzte hozzá Harrari, hogy amíg évszázadokon át a Föld lakosságának kilencven százaléka leginkább azzal foglalatoskodott, hogy megtermelje magának az élelmiszert, addig manapság a fejlett országokban erre a célra már néhány százaléknyi lakos is elegendő. A vírus a gépi technikáknak köszönhetően ezért egyáltalán nem érintette a mezőgazdasági termelést és az áruszállítást is alig. Amíg 1582-ben az angol kereskedelmi flotta tizenhatezer tengerésszel a fedélzeten összesen 68 000 tonna árút szállított, addig manapság egyetlen konténerhajó 22 főnyi legénységgel 200 000 tonnát hoz és visz. 1918-ban az emberiségnek nem volt ahová menekülnie, manapság viszont minden további nélkül tevékenységének java részét áttehette a virtuális világba, ahol nem követhette a vírus.

A pozítiv kicsengések ellenére Harrari néhány fontos követendő szempontra is felhívja a figyelmet. A digitális infrastruktúrát nem csupán fejleszteni kell, hanem a biztonságára is jobban ügyelni, hiszen néhány pillanat alatt el lehet pusztítani. Továbbra is meg kell őrizni a tudomány és a tudósok együttműködésének a globális jellegét, mert jelenleg is ez hozta el a megoldást. Ugyanakkor azt is észre kell venni, hogy a tudomány világjárvány idején sem helyettesítheti a politikát, mivel ez utóbbinak kell  megtalálnia az egyensúlyt a társadalom különböző területeinek a működése között.

De – hangzott el a figyelmeztetés – arra is különösképpen kell vigyázni, hogy a felülről elindított szabályozások és ellenőrzések ne korlátozzák hosszabb ideig és a szükségesnél nagyobb mértékben az emberi szabadságjogokat, mert ez könnyen újabb diktatúrákhoz, újabb konfliktusokhoz vezethet,  minden következményükkel egyetemben. A történelmi járványok során – fogalmazott a szerző – még soha nem történt meg, hogy ilyen mértékben kárhoztatták volna az országvezetőket a járvány kialakulása és elterjedése miatt, ezért újból át kell tekinteni a politikai felelősségek körét és ilyen szempontból rendkívül fontos, hogy az a rengeteg adat, amely a pandémia során összegyűlt,  soha ne egyetlen központban és egyetlen kézben összpontosuljon.

Nem folytatom tovább, nagyon érdekes a tanulmány, csupán néhány gondolatát osztottam meg a hallgatóimmal, arra bíztatva őket, hogy a pozítiv kicsengést azért őrizzük meg. Túl leszünk a járványon.