Az oltásellenesek körében világszerte elterjedt két legnépszerűbb áltudományos legenda az oltásoknak, főleg az mRNA típusúaknak a férfi illetve női termékenységre illetve a csecsemőkre kifejtett állítólagos hatásán alapszik.
Nők és férfiak tömegei vannak meggyőződve róla, az mRNA oltás terméketlenné teszi őket, de legalábbis drasztikusan csökkenti hormontermelésüket, s ezzel egyfajta biológiai selejtekké változtatja őket.
Lévén, hogy a tét nagyon-nagyon nagy, világszerte kutatóintézetek tucatjaiban végeztek empirikus vizsgálatokat. A kérdés ugyanis nem csupán a járvány elleni védekezést érinti súlyosan, de ha a feltevés mégiscsak igaznak bizonyulna, demográfiai következményei is fatálissá válhatnának.
A kísérletek és felmérések – szerencsénkre – minden esetben a legendává terebélyesedett tévhit ellen tanúskodnak. Leo Stahlberg és Marc Fleischman, a német Spektrum Der Wissenschaftnak (a Scientific American német testvérlapjának) szerzői „A korona-oltás nem tesz terméketlenné” című cikkükben hasonló kísérletek tucatjairól számolnak be. Kezdetben interneten kérdezték meg az olvasókat: saját tapasztalataik alapján hogyan vélekednek arról, hogy a „feltevés helytálló-e vagy sem”. A válaszadók elsöprő többsége elutasítóan válaszolt.
Németországban az utóbbi két hónapban teherbe esett nők közt végeztek klinikai vizsgálatokat. A beoltott és a beoltatlan nők csaknem pontosan fele-fele arányban estek teherbe. Ami – válasznak – szintén egyértelmű.
Izraelben – ahol a demográfiai tényezők is súlyosan esnek a latba – a múlt év májusában a mesterséges megtermékenyítésekben részt vevő férfiak ondószámait hasonlították össze. A beoltottak és a beoltatlanok közt itt sem mutatkoztak releváns különbségek. Decemberben ivarérett nők petesejt termelését hasonlították össze azonos kritériumok alapján. Az eredmény ugyanaz volt. Ugyanezeket a kísérleteket Amerikában a Miami University-n is elvégezték. Továbbra is változatlan konzekvenciákkal…
A vírustagadók ekkor egy újabb „szaktudományos” elmélettel álltak elő. Eszerint az oltás nem az ondószámot vagy petesejttermelést befolyásolja, hanem a méhlepény (szakszóval a placenta) kialakulását. A gyanú nem merőben alaptalan, s a hipotézis ez esetben is tudományos körökből terjedt el. Világszerte. Az oltás által keltett antitestek egyik fehérjéje ugyanis valóban hasonlít egy a méhlepény kialakulását gátló fehérjetípushoz, de amint azt a kutatók bizonyították a különbségek nem kevesebbek, mint bármely két másik fehérjetípus közt. A kettőnek tehát minden látszólagos hasonlóság ellenére semmi köze egymáshoz.
Ennek ellenére a szakemberek ezt a feltevést is több rendben empirikusan is tesztelték. Nem volt nehéz, hiszen ha a feltevés helyes lenne, annak általában a fertőzöttekre és nem a beoltottakra kéne jellemzőnek lennie, hiszen a fertőzés esetén sokkal több és ráadásul személyenként váltakozó mennyiségű antitest keletkezik, így ezek az említett fehérje fokozott termelődését idézhetnék elő. Ráadásul a tagadás helytállósága különösebb vizsgálódás nélkül is belátható, hiszen világszerte emberek hatalmas tömegei fertőződtek meg, de ennek semmi releváns következménye nem volt a gyerekszülések számára.
Maradt tehát a harmadik hipotézis, hogy ugyanis a vírusfertőzött anyák gyerekei visszamaradnak a fejlődésben. Főként a kezdetleges kommunikáció, a szervi- és az egész testre kiterjedő mozgáskészség, a problémamegoldás és a szociális képességek tekintetében.
A hipotézis – melyek felülvizsgálatát a JAMA-Pediatrics nevű amerikai intézetben egy román származású orvosnő irányította – a mozgáskészség és a szociális képességek tekintetében részben igazolhatónak tűnt. De alaposabb vizsgálatra kiderült, hogy az okok ez esetben sem az oltásokban keresendők, hanem az anyák által elviselt stresszben és a hasonló korú csecsemőkkel vagy kisgyerekekkel, sőt felnőttekkel való kapcsolatok viszonylagos hiányában.
A végkövetkeztetés ez esetben is az volt, hogy az eltérés a statisztikai hibahatáron van. De ha valóságos lenne is, riadalomra akkor sincsen ok, hiszen a korai megelőzés ebben az esetben is eltüntetheti a fogyatékosságokat.
Summa summarum: a demográfiai helyzetet nem a koronavírus teheti válságossá, hanem a sokkal nehezebben leküzdhető ideológiai tévképzetek és az újabban divatba jött társadalmi gyakorlat.
Főként a szexualitástól elidegenítő internet.