„Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.” Bár a Szent-Györgyi Alberttől származó idézettel gyakran lehet találkozni a közösségi oldalakon, nem áll szándékomban kielemezni, pedig a mai napig rendszeresen tanulok egy-egy szakkönyvből, persze megfontoltabban, mint iskoláskoromban.
(tovább…) Continue ReadingA patópáloskodás nyomában
Legalább egy órát halogattam, amíg hozzáfogtam a mai rész előkészítéséhez. Teáztam, beszélgettem, keresgéltem az interneten, közben pedig teltek-múltak az értékes percek. „Ejh, ráérünk arra még!” – jutott eszembe néhányszor az elhíresült mondat Petőfi Sándor Pató Pál úr című verséből, de sikeresen elhessegettem a zavaró gondolatot. Amíg nem dörömbölt a határidő…
(tovább…) Continue ReadingDióhéjban a tapadásról
Könnyű négykerekű, lófogatú személyszállító jármű, de kerekes szállítóeszközként is utalnak rá. A kocsiról van szó, amely az etimológiai szótár szerint „a magyar kocsi szekér önállósult első eleme. A Komárom megyei Kocs községben készült rugózott függesztésű, könnyű és kényelmes lófogatú járművek a 16. századtól Európa-szerte kedveltek és keresettek voltak; ennek köszönhetően a kocsi származékait a legtöbb európai nyelvben megleljük”. Ez tökéletes példa az úgynevezett tapadásra.
(tovább…) Continue ReadingJóval több az érmeknél és az eredményeknél… Ma van a magyar sport napja!
Két nappal ezelőtt sportrovatot szerkesztettem, teszem ezt immár két éve folyamatosan. Az újságírói pályámat is ezen a területen kezdtem 2006 januárjában: a legelső cikkem egy négyoldalas sportrovat legvégére került be, és én kimondhatatlanul örültem neki.
(tovább…) Continue ReadingAki nekünk írja a dalt
„Azt, hogy ki mennyit ér önmagának és másoknak, szerintem nem az elvégzett munkái, az eredményei határozzák meg” – idézem a mai, rendhagyó részben a magyar könnyűzene kiemelkedő személyiségét, Presser Gábort, aki egy nap múlva tölti be a 74. életévét. A jól ismert Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, érdemes művész, zeneszerző, zongorista és énekes számtalan előadónak írt dalokat, pályafutása elején főként az Omega számára, majd a „saját” együttesének, a Lokomotiv GT-nek is.
(tovább…) Continue ReadingEgyensúly a lehető legjobb szövegekért
A különféle írásaimban többször is hangoztattam, hogy igyekezzünk a lehető legjobb szövegeket kiadni a kezünkből, azt viszont talán sohasem boncolgattam, mit értek pontosan ezalatt.
(tovább…) Continue ReadingFőszerepben az ősi igekötőnk
Ma a ki igekötő lesz a főszereplő. A leggyakoribb, ősi igekötőnk ideális a kifelé irányulás szemléltetésére, és itt a kiszól, kilép, kitesz szavakat hoznám fel példaként. Emellett a befejezettségre is utalhatunk vele egyebek között a kihirdet, kinyomtat szavakkal, sőt ellentétet, egyéb jelentésmódosítást is jelölhet. Utóbbi kategóriára jó példa a kicsomóz, a kitakar, a kinevez, illetve a kifog valakin.
(tovább…) Continue Reading„A zene majdcsak megjön valahonnan…” Ma van a tánc világnapja
Tavaly nyáron az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mit tennék, ha választanom kellene például az írás és a tánc között… Egyből rávágtam, hogy nem választanék, mert mindkettő én vagyok. Gyerekkorom óta az önkifejezésem legfőbb eszközei, és nem lennék teljes, ha valamelyikről le kellene mondanom.
(tovább…) Continue ReadingA madarakról és a fákról
Két nappal ezelőtt madarakat és fákat ábrázoló képek köszöntek vissza néhány ismerősöm közösségi oldaláról. Egyiküknél egy idézet is megjelent, amely így szól: „Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében.” Ez a mondat az 1835. június 26-án született Herman Ottótól származik, aki természettudós, néprajzkutató, polihisztor és politikus volt egy személyben, legalábbis az Akadémiai Kiadó – napjainkban is folytatódó – kismonográfia-sorozata szerint, amely A múlt magyar tudósai címmel jelenik meg 1970 óta.
(tovább…) Continue ReadingJókai nyomában
„Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon” – idézem Jókai Mórt, aki száztizennyolc éve, 1904. május 5-én, Budapesten hunyt el.
(tovább…) Continue ReadingÜnnepekre hangolódva
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. […] Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás” – idéztem Márai Sándort.
(tovább…) Continue ReadingFőszerepben a könyvtáros
„Minden könyvtárnak két lényeges alkotórésze van, egy anyagi: a könyvek… s egy szellemi: a könyvtárnok” – idéztem az irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár Toldy Ferencet, aki 1805 és 1875 között élt. Most azonban nem róla lesz szó, hanem az általa emlegetett könyvtárnokról, vagyis a könyvtárosról, aki ma nagyobb figyelmet kap az átlagosnál. Áprilisi 14-én van ugyanis a könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége, illetve a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége kezdeményezett elsősorban azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok nyújtotta értékekre.
(tovább…) Continue Reading