A családias megszólítástól az udvariatlanságig

Legutóbb arról is beszéltünk, hogy miként szólíthatunk meg egy ismeretlen nőt. A korától függően az asszonyom, a hölgyem, esetleg a kisasszony ajánlott, semmiképp sem az anyuka. Májusban egy cikk is megjelent az egyik legnépszerűbb internetes női magazinban, az újságíró pedig elmesélte, mi történt vele a zöldségesnél, a kórházban, vagy éppen az autószerelő-műhelyben.  

(tovább…) Continue Reading

„Hogyan szólíthatom?”

Ma a megszólításról lesz szó, amely „az emberek közötti kapcsolatfelvétel fontos eszköze, a nyelvi érintkezés megindítója”. Általában számos körülménytől függ, hogy kit hogyan kell, illik, célszerű megszólítani, ugyanis nem mindegy, milyen kapcsolat, életkor- és rangbeli viszony van a megszólító és a megszólított között, ugyanakkor a nemi hovatartozást sem lehet figyelmen kívül hagyni. Például egy családtagot vagy egy ismerőst másként szólítunk meg, mint egy idegent; utóbbi gyakran zavart kelt a mai nyelvhasználatban.

(tovább…) Continue Reading

Középpontban a könyv és a szerzői jog

Mielőtt belemerülnék a mai témába, elmesélnék Önöknek egy rövid történetet. 2018. április 23-án e-mailben kaptam egy hírlevelet, amelynek írója arról mesélt, hogyan sértették meg a szerzői jogait. Írt egy elektronikus könyvet, amelyet húszévnyi értékesítői tapasztalatra és sok-sok emberismereti tudásra alapozott. Több mint ötezren vásárolták meg, egyvalaki azonban nem csak a benne lévő információkra áhítozott.

(tovább…) Continue Reading

Óvatosan bánjunk a le igekötővel

Ezúttal a le igekötővel foglalkozom, amely a Nyelvművelő kéziszótár szerint „eredetileg mozgás, cselekvés lefelé irányulását […], illetve befejezettségét, befejeződését […] kifejező, a mai nyelvhasználatban – más igekötők rovására is – igen elterjedt igekötő”. Például a lemegy és a lekiált lefelé irányuló cselekvésre, mozgásra, míg a leír, legyőz valaminek a befejezettségére utal.

(tovább…) Continue Reading

A költészetről másként

Ma a magyar költészet napjával foglalkozom, természetesen a szokásostól eltérően fogom tálalni a témát. Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy a megnevezést csupa kisbetűvel írjuk, ugyanúgy, mint a többi nevezetes nap, illetve ünnep, időszak és történelmi esemény nevét – olvasható a jelenleg érvényben lévő helyesírási szabályzatban. Tehát a világhálón is gyakran látott nagy kezdőbetűs írás helytelen.

(tovább…) Continue Reading

„Mindenre emlékszem, amely akkor történt…” Kerüljük!

A legutóbbi részben arról is szó volt, hogy manapság egyre gyakrabban használják az aki, ami, amelyik névmást az amely rovására. Jó példa erre a világhálón talált mondat: „A végrehajtás bármikor leállítható, ha a cég, aki ellen a végrehajtás elindult, megegyezésre jut azzal, aki kezdeményezte azt.” Az első aki helyett az amely illett volna ebbe a mondatba.

(tovább…) Continue Reading