Örömteli, eredményes új évet kívánok a hallgatóknak! „Fogyás és spórolás: Az újévi fogadalmak csodálatos világa” „A betonbiztos újévi fogadalmak titka” „Nem bukunk el, ha ezeket betartjuk: tippjeinkkel sikerülhet az újévi fogadalom” Egyebek között ez a három cím bukkant fel, amikor beírtam az újévi fogadalom kifejezést a legnagyobb internetes keresőbe. Ebből is látszik, hogy csínján kell bánni a fogadalmakkal ilyenkor, év elején.
Közben eszembe jutott a második kedvenc karikaturistám, az ausztrál Andrew Matthews egyik rajza, amely tükröt tart az újévi fogadalmaknak… Január elsején egymás hegyén-hátán vannak az emberek a fitneszteremben, és csupán egyvalaki ücsörög a kávézóban süteményt eszegetve. Február elsején azonban minden a feje tetejére áll: egyetlen ember küszködik a súlyzókkal, a többiek viszont a kávézóban múlatják az időt. Akár azt is mondhatnám, hogy a karikaturista túloz, a számtalan cikk, az ebben a témában tartott minitanfolyamok viszont azt bizonyítják, hogy igenis könnyen elbukhatunk az újévi fogadalmakkal, amelyek általában egy új szokás felvételét vagy egy rossz szokás elhagyását jelentik.
Egy kétezer főt mozgósító kutatás szerint a tíz leggyakoribb újévi fogadalom a következő területekre irányul: diéta, egészséges étkezés, több testedzés, fogyás, megtakarítás, spórolás, új készség, hobbi tanulása, dohányzásról való leszokás, több olvasás, új munkahely, kevesebb alkohol, illetve több idő az ismerősökkel.
Az újévi fogadalmak gyökerei az ókori babiloniakig nyúlnak vissza az angol nyelvű history.com oldal szerint: egy többnapos ünnepségsorozat alkalmával fogadkoztak márciusban, ugyanis ők akkor léptek be az új évbe. Egyebek között megígérték, hogy kiegyenlítik a tartozásaikat, mert nem akartak kiesni az istenek kegyei közül.
Időszámításunk előtt 153-tól január elseje számított az év első napjának az ókori Romában: akkor a kétarcú istennek, Janusnak áldoztak az emberek, és megfogadták, hogy jól fognak viselkedni az előttük álló esztendőben.
Az 1700-as években a metodista mozgalom alapítója, John Wesley új szertartást vezetett be, amelyet december 31-én vagy január 1-jén tartottak meg a kicsapongó újévi ünnepségek vallásos alternatívájaként. Az emberek imádkoztak, himnuszokat énekeltek, visszaemlékeztek a múltbéli hibáikra, és megfogadták, hogy jobbak lesznek a jövőben. Az újévi fogadalmak a 19. században váltak igazán népszerűvé, és azóta az emberek inkább maguknak tesznek ígéretet.
A mai rész vége felé felolvasnék egy idézetet Csitáry-Hock Tamás írótól: „Nem új év kell. Nem fogadalom. Az álmok eléréséhez nem. Mert az álmod mindig veled van, benned van. Nem évkezdettől, nem naptártól függ. Csak tőled. Nem fogadalmak kellenek, nem újévi elhatározások. Csak te kellesz. Mert nem a fogadalmakon múlik, hogy valamit megteszel-e az új évben. Csak rajtad múlik. Nem egy évkezdethez kell kötni az álmaidat. Azokat bármikor megvalósíthatod. Ehhez nem kell január elseje. Nem kell új év. Ehhez csak egy kell. Te magad.”