„Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj” – találtam egy megszívlelendő idézetet Charlotte Brontëtól. Kevésbé választékos fogalmazással így hangzana: „Az élet túl rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.”
Talán már sejteni lehet, hogy ma a túl szócskáról lesz szó, amelyet többféle jelentésben és szófaji értékben használunk. A kevésbé választékos példamondatban a határozószó szerepét tölti be a rövid melléknév mellett, és valamely tulajdonságnak a kívánatosnál nagyobb mértékére utal. Tehát valami lehet például túl rövid, túl költséges, túl engedékeny, ám ha választékosabb megfogalmazást szeretnénk, válasszuk a túlságosan határozószót. De mi a helyzet a túlbuzgó kifejezéssel? Ha egy túlságosan igyekvő, a buzgóságot túlhajtó, a kelleténél buzgóbb személyre utalunk vele, egybeírjuk a kifejezést, mivel önálló fogalomként összetétellé vált.
A túl egyébként névutóként is szerepelhet egy-egy mondatban. A köznyelvben például a folyón túl használatos, míg az irodalmi nyelvben a túl a folyón változat ismert. Tulajdonképpen mindkettő helyes. Néha időtartamra is utalhatunk vele, mint például ebben a mondatban: „Ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon belül gyógyul, akkor könnyű testi sértés vétségét, míg ha nyolc napon túl gyógyul, súlyos testi sértés bűntettét követi el az elkövető.” A példát az egyik ügyvédi iroda honlapján találtam.
Az utóbbi időben a kívül és a felül névutót is helyettesítik a túl szócskával, például így: „A szobrokon túl könyvek is érkeztek Indiából.” A Nyelvművelő kéziszótár szerint „ez logikus jelentésfejlődés eredménye, de ha kizárólagossá válik, egyhangúvá teheti szóhasználatunkat. Ezért váltogassuk szinonimáival, a valamin kívül, illetve felül névutós szerkezetekkel”. Tehát: „A szobrokon kívül (még) könyvek is érkeztek Indiából.” Ebbe a mondatba a felül is illik a kívül névutó helyett.
A túl igekötőként is előfordul a magyar nyelvben, és többféle jelentésárnyalatot érzékeltethet. Például: túlárad, túlburjánzik, túlharsog, túlteljesít; a felsorolt kifejezéseket kivétel nélkül egybeírjuk. Nem maradhat ki a túlerőltet szókapcsolat, amely helyettesíthető az agyonerőltet szókapcsolattal. Ez azt bizonyítja, hogy az ehhez hasonló esetekben érdemes megkeresni valamelyik szinonimát. Sőt azokra a névszókra is ajánlott figyelni, amelyek az igekötős igékből, illetve azok mintájára keletkeztek. Néhány példa: túlterhelés, túltermelés; túlérett, túltáplált, túlzsúfolt.