Ambrus Attila

Sokan ábrándoznak arról, vajon milyen érzés lenne örökké élni, és közben látni, hogyan változik a világ.

Lassan szivárognak a népszámlálás ideiglenes adatai. Mi, romániai magyarok visszafogottan örülhetünk: minden esély meg van arra, hogy leszünk egymilliónyian. A kétmillió romániai magyar már örökre teljesíthetetlen álom marad, de talán mindig is az volt, Kós Károly is jólhangzása miatt említette kiáltó szavában.

Az európai elit egy Isten nélküli vallást követ, amely vezeklést követel a földrész lakóitól. Az Isten hit üldözésével a jóságvallást terjesztik a fiatalok körében, ez azonban nincs tekintettel a realitásokra, így több kárt okozhat, mint amennyi jót.

Anyanyelvünk – akárcsak a többi nyelv – különleges és egyedi is. A magyar nyelv 14 magánhangzót ismer, az olasz például csak 5-t. Alliteráló. A magyar nyelvben nincsenek nyelvtani nemek, nem diszkriminál. Nagy tömörítő képessége van, egy-egy szóval egész mondatokat is ki tudunk fejezni: Értelek. Segítek. Szeretlek. Eldöntendő kérdésre az igekötővel is tudunk válaszolni: – Megtartod? – Meg!

Ezekben a forró, aszályos napokban egyre többször jut eszembe Frank Herbert regényfolyama, a Düne. Az Arrakis bolygó gazdag lakóinak volt a szokása, hogy amikor mulattak, kötelezően a padlóra loccsantottak egy-egy pohár vizet, amit törülközővel feltörültek, majd a nedves törülközőt a vizet koldulóknak adták.

Jönnek a hírek és az álhírek. És egyre irracionálisabbak. Mondják, növekszik a nyomor a világban és a bizonytalanság. Nem csoda, ha a hírterjesztő újságírók presztízse is apadóban. Igaz, ehhez hozzájárulnak egyes zsurnaliszták is.

Mikor ér véget az orosz–ukrán háború? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel fordultak a háborút szítók az OpenAI mesterséges intelligencia csevegőrobotjához. 

Bevallom nagy rajongója vagyok a Csillagok háborújának. No, nem az Amerikai Egyesült Államok által a nyolcvanas években elindított fegyverkezési hajszának – noha az eredménye a szocializmus bukása lett –, hanem George Lucas filmjének.