Sokan ábrándoznak arról, vajon milyen érzés lenne örökké élni, és közben látni, hogyan változik a világ.
Az ember szinte mindent megtenne azért, hogy minél tovább éljen, hiszen szeretné látni felnőni a gyerekeit, unokáit. Megtenne mindent, de nem tesz meg, hiszen a káros szenvedélyek csapdájába esik, s noha tudja, hogy a nikotin, a koffein, az alkohol, a cukor megrövidíti az életet, nem hiszi el. Így gondolkodik saját haláláról is. Tudja, hogy meg fog történni, de nem hiszi el. Talán ez a lélek védekezése a letaglózó kétségbeesés ellen.
Van, aki azt az elméletét népszerűsíti, hogy kétszáz éven belül olyan fejlett lesz az emberi technológia, és az emberek annyira egybeolvadnak a technikával, hogy „istenszerű kiborgokká” fejlődnek. Yuval Noah Harari, az izraeli Héber Egyetem történésze és írója úgy véli, hogy alig néhány évszázadra vagyunk attól, hogy a technikát felhasználjuk akár a halál elkerülésére is.
Olvasom, hogy a tudósok megvizsgálták és kiderítették, a napokban közzé is tették, hogy maximum hány éves koráig élhet az ember.
Az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás és a jó hozzáállás életet nyújt, de így is van egy bizonyos életkor, amit már nem igazán tudunk átlépni. Hacsak nem válunk kiborgokká.
Manapság már az is szerencsésnek mondhatja magát, aki megéri a 70 éves, szép kort, de a tudósok szerint ez nagyon messze van attól, ami a maximum életkort jelentheti egy ember számára. (Persze teljesen egyénfüggő, hogy hogyan hat ránk az öregedés, hiszen vannak, akik már 40 évesen szinte „roncsnak” érzik magukat, és olyanok is akadnak, akik 80 esztendősen még reggelente futnak több kilométert.)
Egy új, holland kutatásból kiderült, hogy a férfiak elvileg legtöbb 114, a nők pedig 115 évig élhetnek, ha odafigyelnek magukra, illetve az egészségükre. Mintha a 114–115 éves határ lenne az emberi élethossz plafonja. A kutatók megjegyzik bárki kitűzheti magának célul, hogy tovább éljen, és meghazudtolja ezt a kutatást.
De talán értelmesebb cél lenne felhívni az emberek figyelmét arra, hogy életükkel igyekezzenek bizonyítani azt, hogy van élet a halál előtt. És érdemes lenne elgondolkodni azon is, hogy a földi öröklét nem lúgozná-e ki az élet hősiességét, nem oldaná-e fel a létezés moralitását, nem oszlatná-e el az örök élet ígéretét, amely nélkül mindennapjaink tragikumba fulladnának.
Az orvosok, biológusok, genetikusok természetesen kutathatnák tovább, hogyan lehet megnyújtani a század évnyi élet határát úgy, hogy lelkes ember maradjon az ember.
A társadalomtudósok, politikusok dolga lenne Életté változtatni a létet, hogy ne koldusszegényekre és krőzusokra, ne szolgákra és rabszolgatartókra, áldozatokra és gyilkosokra oszoljon az emberiség.
Hogy hogyan lehetne elérni ezt, fontosabb felfedezés lenne, mint túlélni korunk legvégsőbb határát.