Az európai elit egy Isten nélküli vallást követ, amely vezeklést követel a földrész lakóitól. Az Isten hit üldözésével a jóságvallást terjesztik a fiatalok körében, ez azonban nincs tekintettel a realitásokra, így több kárt okozhat, mint amennyi jót. A baloldali elit Isten nélkül úgy szeretne üdvözülni, hogy az erkölcsöt a reálpolitika fölébe helyezi. Európa vezető rétegeit hatalmába kerítette az az érzés, hogy az öreg kontinens lakosainak vezekelniük kell a nácik és a gyarmatosítók bűneiért – véli Pascal Bruckner író és filozófus.
A „humanista vallás” eredetét Bruckner Jürgen Habermas német filozófusnál keresi, aki arra intette az európaiakat, hogy gyanakvással tekintsenek hagyományaikra, mert azok okozták a nagy történelmi kataklizmákat. Ehelyett „egyetemes hazafiságra”, illetve „alkotmányos patriotizmusra” ösztönözte őket, s a mai brüsszeli elitnek ez a filozófiája. Egyetemes nézőpontjukból tekintve pedig minden rosszért Európa felelős. Az afrikai éhínségekért, a Földközi-tengerbe fúló kivándorlókért, a terrorizmusért, valamint a természeti katasztrófákért is az európai ember a felelős. Közvetkezésképp vezekelnie kell. Ennek az új vallásnak a szentje a bevándorló ember. A migráns lépett a proletariátus és az antiimperialista gerilla helyébe. Ő az elnyomás áldozata, őt kell csodálni, őáltala van esélyünk az üdvösségre. Az európai ember bűnös, s ennek megfelelően az idegen testesíti meg az erényt. Vallástalan emberek a bevándorlót teszik meg korunk Krisztusává, illetve korbáccsá, mellyel önmagunkat ostorozzuk – írja Bruckner.
Aki pedig nem így gondolkodik, az a szellemi élet páriájává válik, aki megérdemelné, hogy megkövezzék.
A bűnös európai elmélete születésekor, a hidegháború idején még nem tudott áttörni Nyugaton, azóta viszont utat tört magának, hívei pedig a humanizmus vallásának nevezték el. Ezt jelenítette meg Angela Merkel, amikor képletesen keblére ölelt milliónyi szír menekültet. Bruckner szerint a nácizmus árnyékától való szabadulás gesztusa volt ez. A humanizmus azonban szelektív maradt, mert ugyancsak 2015-ben a német hitelezési politika miatt bajba jutott görögökre nem terjedt ki: megszorító intézkedéseket szabtak a csődbe juttatott görög gazdaság kisegítése ellenében.
A humanizmus vallása úgy tűnik hazug, s csak feltételezni lehet, hogy a Szent Profitot szolgálja, miközben az áldozatiság dicséretét, a kudarcpropaganda sikerét propagálja. Valójában a hagyomány leépítésében érdekelt.
Már Szent Ágoston is felismerte, hogy a Gondviselés a bűnt is felhasználja a maga céljaira, s létezik „felix culpa”, vagyis szerencsés, jót eredményező bűn. Bruckner megkockáztatja, hogy ha viszont emberi számítás szerint a jóra törekszünk, lehet, hogy rosszat fogunk cselekedni. Ha az új vallás aktivistái nem megmenteni, hanem megbüntetni akarnák az embert – főleg a fehér embert – a bűneiért, az európai hagyományt veszélyeztetik. Noha csak az általuk olyannyira kárhoztatott európai hagyomány volt és lenne képes szavatolni egyszerre a szabadságot és a jólétet.
Amerikát ma bűnei fenyegetik: az erőszak, az egyenlőtlenség és a faji elkülönülés. Európa ellenben éppen az erényeinek válhat áldozatává. A bűntudat sulykolása az európai demokrácia vesztét okozhatja.