Vélemény

Novemberre már jórészt elcsitultak a különböző témájú, magyar vonatkozású erdélyi fesztiválok, a város- és falunapok hullámai, de ha visszatekintünk egész évre, akkor roppant érdekes számokkal találkozunk. Ki gondolta volna, hogy szűkebb pátriánkban egyetlen esztendő alatt több mint kettőszáz városnap és háromszáz falunap kinálta a szórakozást, sőt mi több, ezeket a rendezvényeket bizonyos kritériumok szerint, bizonyos rendező elvek alapján, (tovább…)

Állandóan visszatér (el sem ment) a kérdés, hogy Mutyilandben gyenge a politikai ellenzék, ő az igazi hibás a rendszer antidemokratikus jellegéért satöbbi, és hogy nincs mit tenni, mert a nép úgyis tudja, hogy kire szavazzon, de akkor mégis mit lehet csinálni – sto gyéláty? Allan Zake ilyen körülmények között elhatározta, hogy optimista lesz, mint egy Candide, és aktív, mint egy grinpiszes.

(tovább…)

Fontos értekezlet volt Bukarestben: a Három Tenger Kezdeményezés tagországai véleményt cseréltek arról, hogy mi dolguk van a világon. 12 kelet-…

Kedves hallgatóim, megkezdődött a választási kampány, már egy hónap sincs hátra a mindent eldöntő turnusig. A kampánykezdet első intézkedése az volt, hogy leszedték a plakátokat. Mármint azokat, amelyeknek a mérete meghaladta a megengedettet, mert bizonyos méretű képekkel, plakátokkal a kampányidőszakban nem szabad hivalkodni, azokat csak a kampány előtt lehetett kitenni, amikor egyáltalán semmilyen eszközzel nem lett volna szabad kampányolni. (tovább…)

A pártok választási plakátjait olvasom, és megáll az eszem. Arra bíztatnak: ?Bátorkodj hinni Romániában!? ? Nem is tudtam, hogy van ilyen vallás! Szép hazánk a csodák földje.

Az egyik párt azzal dicsekedik, és nem is a legnagyobb párt, hogy ?Visszaadjuk Romániát a románoknak!? Ugyan bizony, hogy tehetik ezt? Ott van a zsebükben Románia, s előrántják csúszópénzként, amikor csak akarják – akár most is, csakhogy reájuk szavazzunk? Vagy rossz a lelkiismeretük, mert lopott holmit birtokolnak, és azért adják vissza? ? Ők tudják? (tovább…)

A Sargentini-jelentés több mint kétharmados  strasbourgi megszavazása és a német sajtó Kelet-Közép-Európáról szóló cikkei azt a benyomást kelthetnék az emberben, hogy Nyugaton minden rendben van, csupán minálunk recsegnek-ropognak a demokratikus jogállam eresztékei. Hogy minálunk tényleg recsegnek-ropognak, tény. S a hatalom Magyarországon és Lengyelországban is mind több hatáskört ragad magához Ez is igaz. (tovább…)

Az elvakult és elvadult felelőtlen csőcselék öntelt trumpozása, akkor sem mutathat irányt, ha szamárbőgése az égig ér. A balgaság dícsérete nem teszi az oktalanul megdícsértet erélyessé, bölcsé vagy társadalmi értelemben hasznossá, nem és nem. Trumpozást mondok, mert nincs is nagyobb tévedés, mint eszement halandzsát, a modern és racionális, egyáltalán diszkurzíve felfogható szabályoknak alárendelt beszédnek mindenben ellentmondó nyekergést, és útszéli ripacskodást, amit a megválasztott elnök képvisel, IZMUSNAK nevezni, hát nem és nem. (tovább…)

Trump győzelme, bár az Egyesült Államok belső viszonyainak ismerői számára várható volt, az értelmiségi közvéleményt a szó szoros értelmében arculcsapásként érte. Annál is inkább, mert szinte a teljes sajtónyilvánosság ? gyakorta a sajtóetika elemi szabályait is megszegve ? Hilary Clinton mellett tette le a garast, s annyira meg volt győződve igazáról, hogy Trumpot az utolsó pillanatokig nem volt hajlandó esélyesnek elfogadni sem. (tovább…)

Amikor tegnapelőtt Strasbourgban (nem Brüsszelben) Orbán Viktor megvédte Magyarországot, az Európai Parlament üléstermében alig voltak többen európai képviselők, mint ahányan hozzászóltak a vitában. Másnap Jean-Claude Junker beszámolóját vastapssal jutalmazta a plénum, s különös helyeslés kísérte, valahányszor az Európai Bizottság elnöke az uniós alapértékekre vagy a nacionalizmusra és a populizmusra célzott. (tovább…)