Ma kezdődött az imahét a keresztények egységéért. Érdekes módon, most ? a reformáció 5oo-ik évfordulóján – imádkoznak ezért. Vége a gyűlölködésnek katolikusok és reformátusok, katolikusok és ortodoxok, katolikusok és anglikánok, katolikusok és bármely más keresztény vallás hívei között. Bukarestben a lutheránus templomban kezdik el az imahetet.
Ferenc pápa a keresztények cselekvő egységének a híve. A múlt év elején találkozott I. Bartolomeuval, a konstantinápolyi pátriárkával. És jellemző, hogy ez a találkozás Görögországban, Lészbosz szigetén történt, ahová azért ment a két egyházfő, hogy kifejezésre juttassa együttérzését a migránsokkal, a közel-keleti menekültekkel ? vagyis a háború által, amerikai, orosz és más nagyhatalmi bombázások által hazájukból elűzött szerencsétlen muzulmánokkal, iszlám-hitűekkel. Ami arra utal, hogy a két egyházfő által gyakorolt ökumenia túllépi a kereszténység határait ? és az emberség jegyében érvényesül.
Mert mi is az ember? ? Ferenc pápa szavai szerint. Az ember az Isten arca, és a vele való hasonlóság. Ezt kell meglátnunk minden emberben, legyen az fehér vagy fekete, keresztény vagy buddhista, keresztény vagy muzulmán stb. És érdekes dolgot mondott a pápa a békéről is. A béke nem más, mint az emberi kapcsolatok tartalmassága, teljessége ? egyszóval intenzív működése. Ha embertársunkban meglátjuk Istent, és valami jót cselekszünk vele, az kizárja a vérontást, kizárja a fosztogatást. De ennél tovább kell mennünk! Észre kell vennünk azt, hogy a földön az öt évesnél kisebb meghalt gyermekek 5o százaléka a rosszul tápláltság miatt, az éhezéstől pusztult el. Haláluk égre kiált! Azon is el kellene gondolkozni, hogy 2o15-ben világszerte 75 millió gyermek hagyta ott az iskolát, szakította meg végleg tanulmányait. Vajon miért? Unták a sok magolást? Meglehet. Miként az is, hogy a szüleik nem tudták őket iskolába járatni többet ? munkára fogták gyermekeiket, hogy legalább a betévő falat ne hiányozzék. S még sorolhatnánk az okokat: a társadalmi visszásságokat, kirekesztettséget, megkülönböztetést stb.
És Ferenc pápa nemcsak beszél mind erről, hanem példát mutat a cselekvésre is. Az aktív ökumeniára. Pénzt gyűjt és küld Ukrajnába, a belső konfliktusok által szerencsétlenné tett embereknek, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül, hogy tudják beszerezni a szükséges élelmiszert, jussanak lakáshoz, orvosi ellátáshoz. A pápa kezdeményezésére szervezet jött létre, hogy segítséget nyújtson a migránsoknak, a szegényeknek, a betegeknek, a társadalomból kizártaknak, marginalizáltaknak, a katonai konfliktusok áldozatainak, a foglyoknak, a munkanélkülieknek, az áruba bocsátott embereknek ? vagyis a rabszolgaság bármely formájában szenvedőknek -, azoknak, akiknek emberi méltóságuk ? Isten arca és hasonlatossága ? megcsúfoltatik, veszélyben van. A pápa példát ad arra, hogy nem a dogmákon kell vitatkozni, hanem sokmillió embertársunkon kell segíteni.
Például a hóban, szélben didergő menekülteken, akiknek a többsége asszony és gyermek. Segíteni kell rajtuk, nem pedig a határzár mögül figyelni őket, nehogy hozzánk jöjjenek. Hát erről ennyit.