Ritkán volt nehezebb és egyben könnyebb dolgom, mint most. Nehezebb, mert egy nemzeti trauma a téma (nem először), nevezetesen az, hogy a magyar kormány önhatalmúlag átvette a tudományosság irányítását, lenyúlva az ország elitintézménye, az Akadémia kutatóhálózatát, erőforrásainak nagy részét – és a könnyebb, mert nem teszek egyebet, mellékelek egy levelet.
Continue ReadingMagyari Nándor László: A szövetség vége
Tudható volt, hogy az RMDSz ? amit a magam részéről többet nem vagyok hajlandó sem demokratikusnak, sem szövetségnek nevezni, valójában a Fidesz itteni kirendelt fiókszervezete, amit érdemes akként tekinteni ? titkon, a háttérben, a jelenlegi magyar kormánynak kampányol, amikor pénzért segíti a választási regisztrációt és irodákat működtet ezért, szerteszét. (tovább…)
Continue ReadingZsehránszky István: Szemkiszúrás, a javából
Május 26-án ünnepelték az Örökbefogadott Gyermekek Napját. Június 6-án pedig a Hősöknek bókolunk majd – akkor lesz az ő napjuk, ami Romániában ugyancsak nemzeti ünnep. És ezzel aztán minden rendben van. Szép hazánk a gyermekek és a hősök paradicsoma. Ugyan, ki hitte volna? Aki itt születik, máris a mennyországban van.
(tovább…) Continue ReadingBíró Béla: ?Népek? és ?kisebbségek?
Katalóniában tovább élesedik a szembenállás. Amint az közismert, a spanyol központi kabinet a katalán kormányzat október 1-ére meghirdetett függetlenségi népszavazásra vonatkozó döntését az Alkotmánybíróságon támadta meg. A többségében spanyol bírákból álló alkotmánybíróság a döntést alkotmányellenesnek nyilvánította, s ezzel a dolog úgymond el is lett volna intézve. A katalán Parlament és kormányzat azonban a döntést nem hajlandó elfogadni. (tovább…)
Continue ReadingZsehránszky István: Emlékkönyv – iskoláról és a világról
Hatvan év múltán – ez a címe annak a könyvecskének, amelyben a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Középiskola végzettjei megemlékeznek tanintézetükről, tanáraikról, egymásról. És jól jön ez, hiszen a 60 évvel ezelőtt végzett osztály 37 diákjából immár csak 14-en vannak életben. Rövidesen nem is lesz, aki emlékezzék… A könyvet az egyik hajdani diák, Murvai László szerkesztette – akinek, tanügyi szakértő lévén, rálátása van nemcsak a romániai magyar oktatás múltjára, de a jelenére is. Így – Murvai szerzői és szerkesztői hozzájárulásával – tartalmasabbá válik a kép.
Continue ReadingSarány István: Kettős kudarc
A híradókat két téma uralja: az Európai Parlamenti választások és Liviu Dragnea házelnök, a kormánypárt elnökének börtönbe vonulása. S a tálalásból az derül ki, hogy a kettő szorosan összefügg, mert mindkét esemény Dragnea személyéhez kötődik: pártja – s lévén, hogy ő volt a párt arca – ő maga is vereséget szenvedett; ráadásul az igazságszolgáltatás számára kedvezőtlen ítéletet hozott az egyik, évek óta húzódó perében. Egyik csapás a másik után érte a politikust – ez derül ki a híradások többségéből.
(tovább…) Continue ReadingÁgoston Hugó: Szörnyetegek
Ha valaki csupán a manipulált sajtót olvassa, aligha van fogalma róla, milyen égszakadás-földindulás, milyen hurrikán tombol a titkosszolgálat (SRI) és a korrupcióellenes ügyészség (DNA) binomnak becézett szörnyszövetsége házatáján. A jelek szerint a két intézmény együttműködésének fuccs, a rendőrállam, az ügyészállam, a párhuzamos állam gépezete meghibásodott. (tovább…)
Continue ReadingSarány István: Húsz év teltén
Húsz évvel ezelőtt, 1999-ben voltam először riporttáborban, Baróton. Ez volt a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (közismert betűnevén: MÚRE) a harmadik riporttábora, az elsőt Kőhalomban, a másodikat a Nyárád mentén szervezték. A táborokban írt riportokból kötetek születtek, Erdély felfedezése sorozatcím alatt jelentek meg Kóborlás és helytállás, illetve Bekecs alatt Nyárád tere címen.
Continue ReadingZsehránszky István: Rossz precedens
A múlt héten a vihar gyóntatóként működött. Bevallatta velünk azt, hogy mennyire nemtörődömök, felelőtlenek és hozzá nem értők vagyunk. A nyugati megyékben úgy hullott le a házakról a tető, mintha lepedő lenne. És főleg az új házak, az új tömbházak teteje hullott le, meg az iskoláké. Ezért a múlt világban bizony bezárták volna az építtetőt, a tervezőt, de még az építőt is. (tovább…)
Continue ReadingBíró Béla: Egy új kor hajnala?
Az Európai Unió egyik legfontosabb axiómája és egyben létének értelme is „az egység a sokféleségben.” A sokféleség kezdetektől adott, időnként talán fölösen is, az egység azonban – legalább is eddig – meglehetősen homályban maradt, főként miután brüssszeli bürokrácia a keresztény hagyományra való hivatkozást is kimetszette az Alaptörvényből. Pedig ez a hivatkozás közelről sem jelenthetett volna kizárólagosságot. Annál is inkább, mivel már eleve is csupán zsidó-keresztény hagyományról lehetett volna szó, s a muszlim kultúra nem kevésbé jelentős hozadékát, azaz a görög eredetű európai kultúra voltaképpeni folytonosságának teljes értékű visszaállítását sem lehetett volna figyelmen kívül hagyni.
(tovább…) Continue ReadingMagyari Nándor László: Pénz és/vagy politika
Képmutatás és megtévesztés azt hangoztatni, hogy a politikától átitatott elosztórendszerek, értsd a költségvetést visszaosztó, felügyelő, azt számonkérő intézmények, az állam semleges, minden szegletében szakszerű és racionális, sőt politikai befolyástól mentes, akárhol a világon. Nevezhetjük lobbinak ? szebb, mint részrehajlást, klientelizmust mondani ?, vagy kiálthatunk folyton korrupciót minden egyes apró ügyletnél, ahol látszik, hogy a kedvezményezettek, (tovább…)
Continue ReadingBíró Béla: Voltaire-től a szolgalelkűségig
Miközben a sajtó az illiberalizmus vádjától hangos, manapság szinte bűnné vált liberálisnak lenni. Harminc évvel a kommunizmus bukása után ismét csak az számíthat tisztességes embernek, aki baloldali. A német politikai diskurzusban manapság a jobboldaliság a szélsőjobb szinonimája. Aki jobboldali, azaz a szó eredeti értelmében konzervatív, az egyben már fasiszta is. Ez az egyetemes rövidzárlat bénít meg minden demokratikus vitát.
Continue Reading