Vélemény

FSN-PARFÜM, sötétkék szteppelt-kabát (vagy nem is, pufajka!) és baszksapka, cinkos-cinikus mosoly és Iliescu-s poló (vagy inkább, az ?Újraosztjuk a nyomort!?, felíratú T-Shirt), ál (vagy nem is, neo) proletár retro, (vagy nem is, vintage) a kényszerű divat a román politikai mezőnyben, sőt ? prömierben ? Erdélyben és Bánságban is, valamint városon is az. (tovább…)

A nemzeti érzés a politikai részvételhez, úgy tűnik, nem elegendő. Két okból sem. Egyrészt azért, mert a román parlamentbe való bejutás önmagában még nem garantálja azt a diadalérzetet, melyre a túlhajtott nemzeti önérzetnek szüksége lehetne. Másrészt azért, mert a román hatalom kényszerintézkedései által megfélemlített magyarok a túlságosan nagy magyar sikert önnön biztonságukat fenyegető veszélyként érzékelik. Retorzióktól rettegnek. És sok helyütt nem is teljesen alaptalanul. (tovább…)

Kedves hallgatóim, ma este hét órától Csíksomlyón nagyszabású rendezvénnyel zárják az idei Márton Áron emlékévet: Jakubinyi György érsek tartja a szentmisét, magyarországi és Hargita megyei hivatalosságok mérik fel az emlékévnek az egész Kárpát-medencére kiterjedő, szoborállításokban, tanácskozásokban, kiállításokban, könyvkiadásokban ugyancsak gazdag eseményeit. Arra gondoltam, az esti záróünnepség előtt, Csíksomlyóra el nem jutó hallgatóink számára is röviden összefoglalom Márton Áron életútját. (tovább…)

Bukarestben az Állami Zsidó Színház, akárcsak a Nottara Színház, egy fesztivál keretében tért vissza hajlékába. Az Állami Zsidó Színházat évekig tatarozták, s a társulat ez alatt más színházak hajlékában játszott ? itthon és külföldön -, vendégeskedett. Most viszont erőteljesen fel akarta hívni a figyelmet, hogy visszatért a felújított és jó előadási lehetőséget kínáló otthonába, a Bara?eumba,  s nagyon szeretné, ha a közönsége is észrevenné ezt, és visszatérne az Állami Zsidó Színház előadásaira. (tovább…)

A kritikai társadalomtudományok (az absztrakt elmélet és az absztrakt empirizmus pólusai között mozogva) többet tudnak a társadalmi átalakulások dinamikájáról, mint azt általában föltételezik, illetve ? és mivel a politikum ellenérdekelt az általuk föltárt valóság napfényre kerülésében, és ezért elfedi, vagy legalábbis igyekszik fölülírni az egyre divatosabb populista/demagóg diskurzusaival ? ez a tudás gyakran háttérben marad. (tovább…)

A román-magyar viszony az utóbbi években ismét mélypontra süllyedt. A liberális-szociáldemokrata, majd technokrata kormányzat égisze alatt megindult az RMDSZ román-magyar együttműködésre alapozott stratégiájának eredményeként elért kisebbségi vívmányok lassú, de szívós visszavétele. A nyílt nacionalizmus ismét a román politikai cselekvés egyik alapmotívumává vált. Igaz, nem közvetlenül politikai eszközökkel. (tovább…)

Trump győzelme továbbra is az egész világot izgalomban tartja. Nem csak az Európai Unió vezetői tanácstalanok, nem csak Putyin eufórikus, nem csak a sokéves liberális karanténból kiszabadult Orbán Viktor készülődik Washingtonba, de a mi Gigi Becalink is elérkezettnek látja a pillanatot, hogy ? Trumppal való hasonlóságaira alapozva ? megnövekedett esélyekkel lépjen ringbe az állami főhatalomért. (tovább…)

Bukarest életében lehet, hogy nem tűnik fel, de Csíkszereda számára mindenképpen képzőművészeti teljesítmény. Ugyanis november 22.-én és 23.-án a fővárosban, az UNA Galériában és a Balassi Intézetben mutatkozott be az Új Kriterion Galéria, amely Hajdú Áron, a Bookart Kiadó igazgatója és Részegh Botond fiatal képzőművész művészeti vezetése alatt öt esztendeje azon fáradozik, hogy a legjobb kortárs erdélyi, magyarországi és romániai művészeket mutassa be, egyben felvállalva közöttük a közvetítő szerepet is. (tovább…)

A háborúnak van egy messziről is látható eredménye: senki földjévé teszi a világot. Előbb azt az országot, ahol kitört ? és ahol dúl a háború. Aztán fokozatosan senki földjévé válik a világ minden része, amely érintve van, amelynek valami köze van a kitört háborúhoz. Így volt ez Boszniában is ? és egész Jugoszláviában ? abban az abszurd és teljesen értelmetlen testvérháborúban, amely a Balkánon folyt a múlt század 9o-es éveiben. (tovább…)

Lassan megszokjuk, hogy négyévente jön a Kánaán (a ?tejjel-mézzel folyó?), na nem valóságosan, mégcsak nem is a virtuális térben, hanem az ígérgetésekben, december elején éppen nyolcadszorra lesz jó, itt és most élni, punktum. És érdemes ilyenkor a politikai ígérgetések természetéről is elgondolkodni, és nem csak a kolbászból font kerítésekre, sültgalambokra várva kémlelni plakátokat, hallgatni a csapból is folyó diskurzusokat, másfelől pedig, a zsíros közbeszerzési mellékes eljövetelére, meg egyéb szem szájnak kívánatos korrupciós hozadékok reményétől eltelve eszeveszetten kampánykodni. (tovább…)