Zajlik az élet keleti és északi szomszédjainknál: Moldova Köztársaságban, Kisinyovban áll a bál, Ukrajna pedig forrong a meglepetésszerű eredményt hozó elnökválasztás után és a parlamenti választások előtt.
Ugye, az történt, hogy Kijevben a mágnás – vagy ahogy még emlegetik: oligarcha – Viktor Porosenko alulmaradt az államfői tisztségért folytatott választási küzdelemben, az elnökválasztást pedig egy hazájában – és az orosz nyelvterületen egyaránt – népszerű színész, Volodimir Zelenszkij nyerte.
Kárpátaljai magyar újságíró barátainktól tudjuk, hogy a választók nem annyira Zelenszkijre szavaztak, mint inkább Porosenko ellen, illetve a Zelenszkij által a képernyőn alakított figurára, a történelemtanárból lett államfő, A nép szolgája című sorozat főhősére. Barátaink azt is elmesélték, hogy míg a más jelöltek vagyonokat költöttek kampányra, mozgósításra, addig – az amúgy milliomos komikus színész – Zelenszkij vagyonokat szerzett filmje vetítésével: a választók fizettek azért, hogy nézhessék. A sorozat címe: A nép szolgája ma már az elnök pártjának neve: Szluha narodu, ő maga pedig a filmben alakított elnökből egy két Németországnyi területű, 44 milliós lakosságú ország vezetője lett. Egy olyan országé, amely még identitását építgeti, ugyanis 1991-ben vált függetlenné, s azóta a két nagyhatalom – Oroszország és Amerika –, illetve két, a keleti és a nyugati értékrend között pendlizik. A színész filmbeli karakterét valósággá változtatta, s most azon van, hogy a film cselekményét is valósággá tegye, leszámoljon a törvénytelenül meggazdagodott politikusokkal, a korrupcióval, a sógor-komaság intézményével. S hogy mennyire új szeleket hozott a politikába jelzi az is, hogy milyen nagy mértékű ellenállásba ütközik minden intézkedése a régi felállású parlamentben. No meg abban is, hogy korábban jelentős tisztségeket betöltő, majd holtvágányra húzott, netán különböző ürüggyel-indokkal elítélt és bebörtönzött politikusokat aktivizált, mint Leonyid Kucsma volt államfőt, Julija Timosenko volt kormányfőt, vagy Mihail Szaakasvili politikust, aki Grúzia elnöke, később pedig Odessza megye kormányzója volt. Zelenszkij előtt még egy nagy próbatétel áll ahhoz, hogy az életben is megvalósítsa mindazt, amit a filmvásznon bemutatott, s amiért elnyerte a választók bizalmát: pártja meg kell nyerje a parlamenti választásokat.
Moldovában is helyzet van. Ott már túl vannak a választásokon – február végén járultak az urnákhoz a választópolgárok – de a nyertes pártok még mindig nem tudtak kormányt alakítani. A híradások szerint az alkotmánybíróság 90 nap haladékot adott a kormányalakításra, s ha ez nem történik meg, fel kell oszlatni a parlamentet. Nos, a taláros testület által szabott határidő június 7-én lejárt. Rá egy napra a Maia Sandu vezette Európai Unió-párti ACUM/Most pártszövetség és az Oroszország által támogatott Szocialista Párt bejelentette, hogy szövetségre lép, a parlament a pedig kormányfővé választotta Maia Sandut és házelnökké a szocialista Zinaida Greceaniit. Ők úgy értelmezték, hogy nem 90 nap, hanem három naptári hónap állt rendelkezésükre kormányt alakítani, így nem tartják jogvesztőnek a 7-i időpontot.
Közben mozgásba lendült a háttérember, az oligarcha Vladimir Plahotniuc – aki a hírügynökségi beszámolók szerint kézben tartja az alkotmánybíróságot –, s az alkotmánybíróság vasárnap alkotmányellenesnek minősítette a kormányfő és az házelnök megválasztását, ráadásul felfüggesztette tisztségéből Igor Dodon államfőt, helyette Pavel Filip volt kormányfőt bízta meg a feladat ellátásával. Filip a maga rendjén feloszlatta a parlamentet és szeptemberre előrehozott választásokat írt ki. Ezzel szemben Oroszország, az Európai Unió és az Egyesült Államok is elismerte a Maia Sandu vezette kormányt – nem így Románia, amely homályos diplomáciai zsargonban a helyzet rendezésére és a demokratikus játékszabályok tiszteletben tartására szólította fel a moldovai politikai élet szereplőit.
Tehát két, politikai válságtól sújtott szomszédunk van. Képzelem, hogyan nézhetnek a térségre Nyugatról: ugyanis ezekben a keleti országokban mindig történik valami „érdekes” – beleértve Romániát is. Nálunk ugye olyan mértékben állandósult a politikai válság, hogy már fel sem tűnik. Itt mindig áll a bál. Zajlik az élet…