Vélemény

Hallgatóim a tanúk rá, hogy rádiójegyzeteimben igyekeztem legtöbbször aktuális, fontos témákról szólni. Most az jutott eszembe, minthogy ugye szökőévben vagyunk, nézzem meg, miről is beszéltem önöknek négy évvel ezelőtt. Fogózzanak meg: 2016. május 12-én beolvasott jegyzetem címe az volt: Fertőtleníteni kell.

Ismételten beigazolódott a mondás, miszerint ami késik, az nem múlik. Hosszú ideig azzal vitte a prímet Hargita megye az országos híradásokban, hogy kisebb a fertőzöttek száma és a lakosság számához viszonyított aránya, mint az ország több más régiójában. Találgatták, találgattuk is, hogy vajon mi lehet az oka? Talán szebbek vagyunk és okosabbak, mint a szomszédos Suceava, Maros vagy Kovászna megyében?

Olyan időket élünk, amikor minden nemes törekvésnek kiderül a fonákja is. Közeledik a csíksomlyói búcsú ideje – pünkösdkor oda kellene menni, ha a szükségállapotot követő vészhelyzetben megengedik ezt nekünk.

Bő másfél évtizede, mikor csak tehetem – többnyire szakmai rendezvények alkalmával, ritkábban azon túl is – a Vajdaságba látogatok újsáígróbarátainkhoz, s ugyanannyi ideje ők is felkeresnek minket hasonló indíttatásból. A szakmai kapcsolatok baráti kötelékké alakultak. Először náluk ittam igazán finom pálinkát, olyat, amelynek az illatáról és az ízéről találgatás nélkül megállapíthattad, hogy azt milyen gyümölcsből párolták: almából, barackból, birsből, szőlőből vagy netán eperből.

Németországban heves viták folynak az úgynevezett elővigyázatossági-paradoxonról. Lényege a személygépkocsik biztonsági övének példájával szemléltethető. Ha a gépkocsi minden utasa is beköti az övet, akkor is csupán néhány ember akad majd, aki ennek köszönhetően túlél egy olyan balesetet, melybe egyébként belehalhatna.

Manapság sokan hajlamosak arra, hogy háborús metafórákat használjanak a világjárvány elleni küzdelem jellemzésére, noha ez esetben az egyik félnek nincsenek tábornokai és hadseregei, nem rendelkezik semmiféle stratégiával és taktikával, mindössze egyetlen olyan biológiai eszközre támaszkodik, amellyel be tud hatolni az emberi sejtekbe, és ahol lehetősége van rá, ott nem is szalasztja el az alkalmat.

Remélem, Románia elnökéhez eljut Markó Béla tényfelsoroló vallomása, „önfeljelentése”, voltaképpen nyílt levele, mint ahogy el kell jutnia hozzá, nem tehet úgy, mintha el sem hangzott volna, Kelemen Hunor beszéde a parlament plénumában.

Csíkszeredában havonta megjelenik egy szép, színes és tartalmas folyóirat, a Krisztus világa, Darvas-Kozma József szerkeszti azt. Ebben olvastam egy nem mindennapi írást, Dsida Jenőnek 1933-ban készült Magyar karaván Itálián keresztül című útinaplójából egy kiadós részletet.

Ismét szegényebb lett a csíkszeredai, a székelyföldi közélet: az elmúlt évtizedek egyik meghatározó személyisége távozott Beder Tibor személyében. Ő, aki mindig szeretett úton lenni – lehetőleg gyalogosan –, szerdán indul utolsó, végső útjára.

A székely autonómiára vonatkozó törvénytervezet nem csak megbukott, de olyan tragikomédiába is torkollott, melyet nézetem szerint a román történelmi emlékezet is megpróbál majd valami módon elfelejteni.

Akiket érdekelnek a régi hazai fényképek, a világhálón rendszerint a Fortepan, vagy újabban az erdélyi fogantatású Azopan címeket keresik fel. De ezen kívül, a közösségi oldalakon, számos olyan csoportosulás létezik, amelyeknek tagjai rendszeresen tesznek közzé régi fotókat.

Ha valaki kételkedne abban, hogy az emberi józan ész válságos időszakát éli, elég két-három példa, hogy meggyőződjék róla. Mit szólnának például, ha azt javasolnám, hogy igyanak vagy injekciózzanak be maguknak Domestost?