Vélemény

E hét elején, január 27-én múlt hetvenöt éve, hogy meghalt Szerb Antal író, költő, műfordító, egyetemi oktató, irodalomkritikus, irodalomtörténész, a magyar kultúra egyik legizgalmasabb alakja. Sorsszerű véletlenként ugyanazon a napon, amelyen a legnagyobb második világháborús megsemmisítő láger, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadult. Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával ezt a napot, január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította.

Nagy Attila elküldte nekem az Ezerszer az évezred emberéről című könyvét. Érdekes módon e könyvnek a fejezetek fölötti margóján más címe van: Shakespeare ezerszernek hívják. Én a könyv borítójára is ezt a címet írtam volna. Hogy Shakespeare az évezred embere – legkiemelkedőbb alakja -, az kétségtelen. Játékos ez a Nagy Attila! Így készteti arra a vásárlót, hogy kinyissa a könyvet és kiderítse, hogy kiről is van szó benne.

Talán intő jel kellene legyen az a tény, hogy éppen a holokauszt nemzetközi emléknapján – a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján – figyelt fel a közvélemény a ditrói migránsokra. A ’felfigyelt a közvélemény’ enyhe kifejezés arra, ami a közösségi médiában folyik: nyomdafestéket nem tűrő, olykor alpári hangnemű kommentek kísérik a hírt, miszerint egy ditrói pékség két Srí Lanka-i dolgozót foglalkoztat.

Egyre több szó esik a nemzedékek közti szakadékokról. A rohamos tempóban digitalizálódó világ, mellyel hovatovább már csak legfiatalabbak képesek lépést tartani, hiszen a száguldó idő – egyik napról a másikra – olyan újdonságokkal rukkol elő, melyek az ember embertársaihoz és önnön világához való viszonyát is alapvetően megváltoztatják. Az emberi kultúra évezredeit a horrorfilmek, a zombivilág utó- és disztópiái, a megakoncertek önkívületei temetik maguk alá. Immár semmi szükség nincs rájuk. A szó szoros értelmében: útjában állnak a „haladásnak”. Fölösleges lomok, melyektől a fiataloknak, hogy egyre zsúfoltabb világukban egyáltalán moccanhassanak, meg kell szabadulniuk.

Az igazság az, hogy nem gyakran járunk arrafele. Ha pedig olykor átszeljük, akkor igyekszünk minél hamarabb túl lenni rajta. A Mezőség inkább gondolatainkban él, semmint a maga valóságában. Az irodalomban: Sütő András, Wass Albert, Makkai Sándor vagy éppen Molter Károly. Netán a zenében, hiszen az egykori táncházasok, amikor a felfedezés örömével megtalálták néhány mezőségi magyar falu muzsikáját, azokat megjelentették lemezeken és továbbadtak az utódoknak.

1. tétel – andante

Megünnepelte hát alapításának harmincadik évfordulóját az RMDSZ. Mindent összevéve a három évtizedes, olykor keserves munka joggal nevezhető eredményesnek, sikertörténetnek akár, már pusztán azért, mert a szövetséggel egyetemben megmaradtunk. (1990 márciusában nem úgy nézett ki…) De a megmaradáson túl nagy siker, hogy ma az RMDSZ a legkoherensebb, legintelligensebb alakulat a hazai palettán, s ezt a román politikusok és tájékozottabb polgárok nagy része is elismeri.

Köszönettel tartozom Árvay Zsoltnak, mert eljuttatta hozzám édesapja, Árvay Árpád levelezését Márton Áron püspökkel. A Keresztény Szó tavaly novemberi számában jelent meg több darabja is ennek a levelezésnek. Mint a levelekhez fűzött jegyzetében állítja Bodó Márta: ez a levelezés Márton Áron „személyiségének a képét árnyalja”.

Holnap ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Köztudott – de mégsem árt emlékeztetni rá –, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én keltezte Csekén a Himnusz kéziratát. Magyarországon 1989-től tartják ezt a napot, megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművésztől származik, még 1985-ből. Az ünnepet első alkalommal a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi felhívására válaszolva szervezték meg 1989. január 22-én.

Az utóbbi években a migrációval foglalkozó német szakemberek mind nagyobb számban látogattak Kanadába, hogy a helyszínen tanulmányozzák a bevándorlók gyors kanadai integrációjának titkait. Kanadában ugyanis gyakorlatilag minden bevándorló – letelepülését követően – szinte már zökkenőmentesen kanadaivá válik. Ez Németországban, de még az egykor valamiféle migrációs álomvilágnak tekintett Svédországban sem nagyon sikerül.

Angela Merkel hosszan tartó uralma, mely újabban mindinkább önuralommá halványul, kimagasló európai teljesítménynek számít. Országát Európa legjobban teljesítő gazdaságává, egyfajta külkereskedelmi világbajnokká tette. A német árukkal tele a világ. És okkal: olcsók, megbízhatók, intelligensek.

Kétségtelen, a holnapi nap, szombat, január tizennyolcadika, fontos időpontként marad meg a romániai magyarság politikai életében, több szempontból is. Itt van mindenekelőtt legnagyobb közösségi képviseletének, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalapításának a harmincadik évfordulója, amelyre Kolozsváron emlékeznek, méghozza azoknak a jelenlétében is, akik valamikor ezt a szervezetet létrehozták, akik dolgoztak központi intézményeiben, területi szervezeteiben, és akik megérték a mai napot.

Az ember már csak ilyen természetű: minden új esztendő beköszöntésével eltűnődik azon, hogy vajon mit hoznak az elkövetkező hónapok? Nos, idén ez a töprengés még fokozottabb, tekintettel arra, hogy 2020 csupán két számjegyből áll, amely a számmisztika és a karakter numerológia szerint mindenféle furcsaságot hozhat magával mind az egyén, mind a világ életében.