Vélemény

Donald Trump döntése, hogy Jeruzsálemet Izrael fővárosának ismeri el, s az amerikai nagykövetséget Tel Avivból Jeruzsálembe költözteti át, nem csak az arab világban váltott ki felháborodást, de a ENSZ Biztonsági Tanácsának több tagja és az Európai Unió államainak zöme, köztük Német- és Franciaország is keményen elítélte. (tovább…)

Hogyha valaha szobor készül majd Fodor Sándorról, akkor minden bizonnyal ott lesz majd a közelében Csipike. Lehet, hogy ülnek egy padon, lehet, hogy kuporognak egyetlen vastag csutakon és mellettük mindegyre kinő a mohából, vagy a lehullott levelek foszladozó szőnyegéből legalább egy-két légyölő galóca, mert ha az ember nem is, de a természet bármiféle csodára képes, a gyermekek pedig, az egykoriak, a jelenlegiek, (tovább…)

Mióta az eszemet tudom, megrögzött köztársaságpárti vagyok. Ennek ellenére gyermekkorom óta érdekelt a románok Mihály királyának a sorsa, aki alaposan lerövidítette a második világháborút, ha éppen meg nem változtatta a kimenetelét. Arra gondolok naivul, hogy ha még korábban történik meg, vagy ha a magyaroknak is sikerül a kiugrás, talán másképp alakul Európa második nagy újrafelosztása, nem borul több mint fél évszázadra sötétségbe a keleti része. (tovább…)

Bukarestben újra színpadra került Ionesco, az abszurd nagymestere. Csakhogy nem ebben a minőségben, hanem egyszerűen emberként ? drámaíróként, aki az élethez való viszonyunkat próbálja megragadni, bajainkra próbál figyelmeztetni ? minden előítélet nélkül. Ez az, ami fontos, hogy előítélet nélkül lássuk magunkat és másokat. (tovább…)

Amikor a fogyasztás kultúráját, mint a későmodern kapitalizmus globális jelenségét tettük minden lehetséges cél- és értékrendszer keretévé, egyszerűbben fogalmazva, olyan életmóddá, melyben mindenki megtalálhatja élete értelmét, mintegy bekódoltuk azt is, ami a tapasztalható politikai fejlemények lényegét adja. Azt hiszem a fogyasztás kultúrájára való rátérés a román rendszerváltás kezdeti sikerének, (tovább…)

A kolozsvári december 1-je sem volt híjával látványos jeleneteknek. Itt is, akárcsak a fővárosban, a katonai parádé jelentette az ünnepség csúcsát. A hagyományoknak megfelelően a színhely a román színház és az ortodox katedrális közti tér volt.

Valamikor egyetemista koromban már végignéztem egy efféle parádét, igaz, az akkor még augusztus 23-ára esett. De mintha semmi nem változott volna. (tovább…)

Hétfőn ért véget Bukarestben a Tăndărica Animációs Színház 13. fesztiválja. A fesztivál címe: Impuls ? vagyis Impulzus -, ami elárulja a fesztivált rendező színház kimondott szándékát. Azt, hogy lendületet kívánnak adni a nézőnek, hogy aktív életet éljen. Ne hagyja másra és ne várja mástól a problémák megoldását, a bajok orvoslását, a gondok megszűntetését, a tennivalók elvégzését, (tovább…)

Amikor azt állítom, hogy a rommagyar politikai mainstream, hasonlóan az ország és a régió többi politikai elitjéhez, félreérti, illetve rosszul fogja föl a jelenlegi válságának különösen hosszútávú következményeit, nem az egyes politikusok szellemi képességeire utalok. Nem azért indulnak el a téves úton ? a legtöbbszőr, szinte kényszeresen, vagy saját legjobb belátásukat téve zárójelbe, (tovább…)

A Nagy Egyesülés 99. évfordulójának előestéjén megszületett az első (bár mint tudjuk, már 1993 óta dédelgetett) centenáriumi döntés. A kormány elfogadta Mihai Buculei Gyulafehérváron megépítendő egyesülési emlékművének tervét.

Az évfordulóhoz méltóan grandiózus, 22 méter magas építmény amennyire egyszerű, annyira mély értelmű is. Mert a négy csúcsánál összehajló keresztből álló alkotás, melynek összetevői már első ránézésre is facebook logókra emlékeztetnek, mint oly sok minden a román nemzeti szimbólumtárban, szinte már megfejthetetlen.

(tovább…)

Úgy hozta a sors, hogy az 1989-es romániai fordulat előtt meglehetősen sokat jártam Nagyváradon és különösképpen a Breiner Béla utcában. Az ott lakó idősek még Szent Jánosként emlegették az utca korabeli nevét, én azonban már az egykori illegalista névtáblája alatt ballagtam a szűk járdán és gyakran megálltam az egyik házon nagyonis szerényen meghúzódó emléktábla előtt. (tovább…)

Bevallom, szurkoltam a Fidesznek. Szurkoltam már amikor meg sem volt, amikor magam is fiatal és liberális voltam. (Az idő mindkettőn sokat finomított.)

A rendszerváltás hajnalán imponált az ötletes név, amit választottak: a Fiatal Demokraták Szövetségéből alkotott betűszó a ?fides? latinul rengeteg sok jó dolgot jelöl ? becsületességet, bizalmat, hitelt, hűséget, lelkiismeretességet, lojalitást, oltalmat, szavahihetőséget… (tovább…)

Ha ?színház az egész világ?, akkor használjuk ki a lehetőséget, és öljük meg benne a zsarnokot. Kábé erről szól Tuncer Cücenoglu új darabja, melynek címe: Brutus, avagy Julius Caesar meggyilkolása. Köszönöm a szerzőnek, hogy elküldte nekem a darabját. Lám, mégiscsak volt valami haszna annak, hogy lefordítottam a Hólavinát. Számon tart a török író. Sőt, még azt sem felejtette el, hogy nem tudok törökül ? ezért román fordításban küldte a darabot. (tovább…)