Bukarestben újra színpadra került Ionesco, az abszurd nagymestere. Csakhogy nem ebben a minőségben, hanem egyszerűen emberként ? drámaíróként, aki az élethez való viszonyunkat próbálja megragadni, bajainkra próbál figyelmeztetni ? minden előítélet nélkül. Ez az, ami fontos, hogy előítélet nélkül lássuk magunkat és másokat. És ez meg is történt Ionesco talán legszemélyesebb drámája, a Haldoklik a király mostani előadásának láttán. A Bukaresti Nemzeti Színház produkciója, legalább is, erre az előítéletektől mentes szemléletre és magatartásra próbálja rávenni a nézőt. Ennek nagyon is helye van szép hazánkban, ahol évfordulóról évfordulóra élünk, és minden örömünk teli van nacionalista előítélettel, gyűlölködéssel. Hát ebből már egyszer ki kellene nőni! Mert az állandóan ünneplők és gyűlölködők ? lehetnek akár ősz szakállú aggastyánok is ? mégiscsak kiskorúak.
Erre a darab főszereplőjének, a királynak a neve vezetett rá. Beszélő név. Eredetileg ? a darab francia változatában, de a román változatban is, BERANGÉR-nak hívják a királyt. Kíváncsi voltam arra, hogy mit jelent ez a szó. Azért is, mert a magyar fordítás szerzője ? Bognár Róbert ?BERENGÁR-ra fordította Berengért. Minek kell egyáltalán lefordítani egy nevet? Azért, mert nem akárki, hanem egy király neve ? s azt mindig is lefordítják. A szó töve ber ? ami franciául, többek között, bölcsőt is jelent. A Berengér ezek szerint lehet akár bölcsőlakó is, kis huncut, gézengúz. Például Berengár?
S ha már ezt tisztáztuk, akkor érthető az is, hogy miért olyan gyermeteg ez a haldokló király? Aki életében, uralkodása során bizony egyáltalán nem volt gyermeteg. Magához kaparintott mindent, magára öltötte az összes közhelyt ? ami a hatalmat segíti, illetve hitelesíti. Gyilkolt, pusztított ? s közben élte az életet, nagyokat mulatott, két feleséget is tartott, hogy sohase unatkozzék. Ionesco Berengár megrajzolásával áll bosszút azon a sok, közhelyek segítségével uralkodó zsarnokon ? Hitleren, Sztálinon, a Kárpátok zsenijén, folytathatnánk? ? akik érdemeik szerint nem lettek volna jogosultak semmire, nemhogy a hatalomra? A közhelyekre épülő birodalom a senkik birodalma. Maradjunk ennél? A bukaresti előadás fájdalmas bizonyíték. Nem vigéckednek. Azt mutatják meg ? olyan gazdag színházi személyiségek, mint Victor Rebengiuc színész a király szerepében és kolleganői: Mariana Mihu? és Ana Ciontea, a két királyné közreműködésével, hogyan válnak semmivé és senkivé a fölöttünk uralkodók az említett helyzetben. Fájdalmas ez a kép! Több, mint abszurd.